Scott Lynch: Red Seas Under Red Skies (Gentleman Bastards 2)

 Ez lenne a második része a nálunk méltatlanul hanyagolt (és zéró reklámot kapott) Locke Lamora hazugságainak. Nem tudom, hogy olvastam-e már olyan második részt, ami ennyire különbözött az elsőtől.

Locke és Jean Tal Verrarben dolgoznak immár két éve egy nagy dobáson. A Sinspire, a helyi kaszinószerűség tulajdonosát akarják kirabolni. Azonban mikor már a végéhez közeledik a terv, hirtelen más erők is beszállnak a játékba, akik a saját céljaikra akarják felhasználni Locke-ékat. Így a tolvajok végül a tengeren kötnek ki, ahol kalóznak kell tettetniük magukat, valaki más céljainak érdekében...

Próbálok nem sokat elárulni, mert pont a fordulatos cselekmény az, amitől piszok jó ez a regény! A fordulatos nem is igazán jó szó, mert annyira gyönyörűen összetett az egész, Lynch egyszerűen zseniálisan kuszálja addig a szálakat, hogy már fogalmam sincs hogyan fognak kimászni ebből hőseink. Az a jó a heist sztorikban, hogy nem csak azon gondolkodhat az olvasó, hogy a hősök megússzák-e (nyilván igen, mivel ez is sorozat, meg egyébként is ez szokott történni), hanem azon is, hogy hogyan másznak ki a kulimászból (na, ez már sokkal jobban piszkálja a fantáziámat!:D).

A fantasyba ágyazott heist sztori olyan nekem, mintha a legvadabb álmaim váltak volna valóra, hiszen két olyan kedvenc műfajom ötvöződik így, amik ráadásul még remekül mennek is egymással! Míg az első részben a fantasy szál volt a hangsúlyosabb, addig itt inkább az átveréseken, a bonyolult ki-az-okosabb játszmákon volt a hangsúly (ezek olyan jóóóók! és persze Locke a legzseniálisabb! vagy mégsem?:D).

A kalózokat a Karib-tenger kalózai óta imádom, és itt a könyv fele róluk szólt, szóval, aye! Bár azt el kell ismernem, hogy a sok hajózási szakkifejezés közepette néha elvesztem kicsit, de az író saját bevallása szerint maga sem mindig tudta, miről beszél.:)

Locke és Jean még mindig nagyon jó karakterek, sokat röhögtem az egymásra és másokra irányuló csipkelődéseiken!

ENYHE SPOILER
Nagyon bírtam, hogy még aki pontosan tudta, hogy kik Locke-ék, azok is azt hitték, hogy túl tudnak járni az eszén! És az egyetlen olyan ellenség, aki nem tartotta magát okosabbnak végül mégis nyert, legalábbis bizonyos szempontból.
SPOILER VÉGE

 A végéről egyébként nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Realista volt, és messze nem oldott meg mindent, és az is kiderült, hogy Locke sem mindenható, hiába csodálom! Azt hiszem, csak a harmadik rész oldhatja meg a dilemmámat!

Apropó, harmadik rész! Még mindig nem jelent meg, pedig a második már 2007-ben kijött. Az eredeti megjelenést 2009-re ígérték, és azóta tologatják. A goodreads-en lehet sok-sok elégedetlenkedő, és már-már lemondó kommentet olvasni. A legújabb dátum 2013 szeptembere. Nem tudom, hogy az írónak akadtak problémái, vagy a kiadó tolt ki ennyire a rajongókkal, de én a kiadóra gyanakszom, mivel van már fülszöveg (végre feltűnik majd Sabetha!), borító, meg minden. (Az író egyébként nagyon jó fej, twitteren linkelgeti a kedvenc negatív kritikáit, amit az ő könyvéről írtak!:D)

Ez egy nagyon különleges történet, ami nem mindenkinek fog tetszeni, de akinek igen, annak nagyon! Szerintem jobb lett az első résznél is, bár annyira más, hogy igazán összehasonlítani nem lehet. Ide a következő kötettel!

Nyelvezet: 4/5 Elég nehéz, ahogy a klasszikus fantasy világokban játszódó történeteknél általában. Akadt olyan bekezdés, ahol minden második szót nem értettem, szóval kihívás volt. Ugyanakkor az ilyenekkel lehet igazán fejleszteni a nyelvtudást.