A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelley armstrong. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelley armstrong. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 4., péntek

Kelley Armstrong: Omens (Cainsville 1)


 A Dream Thieves (Hollófiúk 2) után semmit nem találtam, amit egy ilyen hangulatos, egyedi, és úgy összességében veszett jó könyv után nem éreztem volna kevésnek. Így céltalanul bolyongtam a GR-en, amikor is felfedeztem, hogy Kelley Armstrong indított egy új sorozatot, míg én nyári álmomat aludtam (vagy hogy a fenében siklottam el felette?). Ő meg eddig nem alkotott olyat, ami nekem ne tetszett volna, igaz azok YA-k voltak. Ez meg egy felnőtt regény (de még véletlen sem New Adult, hála a jó égnek!), úgyhogy kíváncsian, és nem kis elvárásokkal ugrottam neki.


Omens (Cainsville, #1) Olivia Taylor-Jones a chicagoi elit oszlopos tagja, szülei egy menő bolthálózat tulajdonosai, a vőlegénye szenátusi helyre pályázik, Olivia pedig mindeközben önkéntes munkát végez, hogy hasznosnak érezhesse magát. Ez az álomélet azonban egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll, amikor is kiderül, hogy a lányt örökbefogadták, ráadásul a valódi szülei Chicago hírhedt, szadista sorozatgyilkosai. Olivia a riporterek hada elől menekülve egy közeli kisvárosban, Cainsville-ben köt ki, annak reményében, hogy itt kicsit ráncba szedheti az életét. Azonban valódi Anyja, aki ártatlannak vallja magát, ráveszi a lányt, hogy juttassa el az ügyét egy segítő szervezetnek, Olivia viszont ehelyett belekeveredik a nyomozásba, oldalán Anyja volt ügyvédjével, a cainsville-i kötődésű Gabriel Walsh-al. Mindeközben pedig a lány egyre több, ész érvekkel megmagyarázhatatlan helyzetbe kerül, és egyre biztosabbnak látszik, hogy Cainsville nem az, aminek látszik...

 Na, szóval, nem csalódtam! Hogyhogy nálunk ennyire elsikkadt ez a megjelenés? (Jó, angol megjelenés, de sokan írnak azokról is.) Pedig nagyon is érdemes elolvasni, ha az ember megcsömörlött a szokásos paranormális regényektől, mert ez egészen egyedien viszi bele ezt az aspektust, legalábbis eddig. Igazából ki sem derül, hogy mi a természetfeletti, csak babonák, jósnők, fura kisvárosi öregek, különböző ómenek jelzik, hogy itt több is van a háttérben. És ez most nagyon jólesett, épp egy leheletnyi megmagyarázhatatlan van csak benne, és nem is hiányzik több, ez tökéletes hátteret szolgáltat a nyomozáshoz. (A folytatásban majd nyilván előtérbe kerül ez a szál azért.)

 Mert hogy ez egy krimi. Csak mégsem egészen. Igazából nem tudunk meg semmi világrengető megoldást, az is odébb van még, ennek ellenére letehetetlen a könyv. És nem marad hiányérzete az olvasónak. Mert a nyomozás maga érdekes, Cainsville meg még érdekesebb. Sokszor hátborzongató, fura dolgok történnek, de közben meg érződik, hogy az emberek, még ha titkaik is vannak, nem akarnak rosszat. Csak nagyon összetartó és zárt a közösség, ami a kívülállóknak szokatlan lehet. Igazából az ijesztő és az idilli elemek keverednek, meglehetősen jól.

 Amiről még szót kell ejteni, és ami nélkül az előbbiek mit sem érnének, az a  főszereplő páros. Végre nem a nyolcezerszer látott sablonokat kapjuk, hanem szorult beléjük egyéniség is. Mondjuk Armstrongtól ezt el is vártam. Olivia elkényeztetett, ennek ellenére képes a saját lábára állni, és önsajnálat helyett a saját kezébe veszi a sorsát. Hozzá csatlakozik Gabriel, aki nem is tagadja, hogy a saját karrierje, és Olivia pénze miatt érdekli az ügy. És ne is várjunk tőle mást. Gabrielnek igazából kevés jó tulajdonsága van, mert önző, kissé arrogáns, manipulatív, ugyanakkor a szokásos macsó viselkedés teljesen hiányzik belőle, ami miatt valahogy mégis pillanatok alatt megkedveltem. És a védelmében felhozható, hogy okos, és azért néha-néha másokért is hajlandó megtenni ezt-azt. A két szereplő között pedig remek a kémia, annak ellenére, hogy romantikus jelenet egy darab nincs, viszont van helyette feszültség rendesen, aminek lehet szurkolni, hogy átforduljon többe is.

 Nagyon ajánlom a könyvet, mesterien keveri a különböző műfaji elemeket, végig szórakoztató és érdekes, pedig ez még csak egy bevezető kötet volt! Olvasnám nagyon tovább, kár, hogy majd egy évet kell várni rá.

2013. június 17., hétfő

Kelley Armstrong: Darkness Rising Series

 Szóval az a nagy helyzet, hogy még mindig nem nagyon jön az ihlet a könyv véleményezős posztokhoz, az egyik tök jó Georgette Heyer könyvről is próbáltam írni, de annyira kritikán aluli lett az egész, hogy kivágtam a kukába. Jelenleg a második vázlat készül, de ez se halad sokkal jobban.

 De most nem erről kéne habognom, hanem a Sötét Erők trilógia spinoffjáról, ami a Darkness Rising címre hallgat. Igyekszem.

 Salmon Creek egy egészen kis város Kanadában, Vancouver Islanden, gyakorlatilag a semmi közepén. Itt él Maya Delaney, szinte teljes idillben. Persze vannak furcsaságok a kisvárosban, de a Maya-ék nem sokat törődnek vele, hiszen egész életükben csak ezt ismerték. Aztán egy nap felbukkan egy újságíró, és olyan információkat kezd el csepegtetni nekik, amik hatására kénytelenek lesznek mindent megkérdőjelezni az eddigi életükkel kapcsolatban...


 A Sötét Erőket imádtam, a sztori, de főleg a szereplők miatt. És mivel ez annak a spinoffja, ezért nem volt kérdéses, hogy ezt is elolvasom. Nemrég kijött a trilógia utolsó része, ideje volt tehát nekiállni. (Mindenképp egybe érdemes olvasni a három részt, ez fokozza az élményt.) Nem vártam, hogy annyira jó lesz, mint a Sötét Erők (a spinoffok szinte mindig gyengébbek), de egy csavaros, érdekes, izgalmas, pörgős történetre számítottam.

 Ehhez képest az első rész (The Gathering) nagyon lassú volt, konkrétan a természetfeletti szál a regény háromnegyedénél jelent meg. Nem mondom, hogy addig unalmas volt, de senkinek nem kellett közelharcot vívnia velem, hogy elrángasson a könyv mellől.

 A második rész szöges ellentétben állt az elsővel, egy nagy rohanás volt az egész. Rengeteg adrenalin, üldözés, menekülés, összecsapás, rejtőzködés szerepelt benne. Meg egy olyan mondat, amitől nagyon megszerettem a részt: "We have to find them." Mármint a Genesis Projekt résztvevőit (Chloe-ékat).

 Aztán a  lezáró kötetben gyakorlatilag végig azt vártam, hogy mikor bukkannak végre fel a Genesis alanyok. Ez a rész egyébként a közép utat járta, volt benne sok történés, rohanás, de nem annyit, mint a másodikban, itt több idő jutott a magyarázatokra, ahogy az egy lezáró kötettől el is várható. És felbukkantak a Sötét Erők birtokosai is.

 Maya, a főszereplő nagyon határozott, erős egyéniség, igazi kemény csaj. Meg kemény fejű is. Chloét sokkal jobban szerettem, az ő személyisége sokkal kedvelhetőbb volt számomra. Ugyanakkor örülök, hogy az írónő nem próbálta meg replikálni az első trilógia hősnőjét. De akkor se igazán bírtam Mayát. Daniel, és Rafe nevezhető talán még főhősnek, velük nem volt gondom, de annyira jól megírtnak se nevezném őket, meg se közelítették Dereket és Simont, sokkal kevésbé éltek, sokkal sablonosabbak voltak.

 A történet itt is tele van csavarokkal, és a Sötét Erőkhöz való kapcsolódási pontokat is értékeltem, csak sajnos nem mindegyiket értettem, mivel azokat a könyveket jó másfél éve olvastam. Pedig olyan jó kis elméleteket lehetett volna gyártani, ha kicsit több mindenre emlékszem.

 Összességében nem rossz ez a sorozat, az biztos, hogy az átlag YA-t messze felülmúlja, ugyanakkor az eredeti könyvektől is messze jár, annyira nem remek. De mindenképp olvasásra ajánlom, én négy nap alatt végeztem a három regénnyel. Szóval "eléggé" olvasmányos.:)

2013. január 6., vasárnap

Februári angol megjelenések (ha már így belejöttem)

Felbuzdulva a januári megjelenéseken, megírom rögtön a februáriakat is!

Sok jóság érkezik a vizsgaidőszak utánra, hogy a megfáradt egyetemistákat és nem egyetemistákat új erővel töltse fel, engem ezek érdekelnek a legjobban (hmm... jobban megnézve ez mégsem olyan sok, de annál jobbak):

Perfect Scoundrels (Heist Society, #3) Ally Carter: Perfect Scoundrels (Heist Society 3)

Mi tartott másfél évig? Remélem, hogy még a szokásos ötcsillagos színvonalnál is jobb lesz a regény, ha már ilyen irdatlan sokat kellett rá várni (ennél a könyvnél ez igenis nagggyon sok!)! Na jó, a novella azért kicsit kárpótol majd remélhetőleg! :)







The Indigo Spell (Bloodlines, #3)Richelle Mead: The Indigo Spell (Bloodlines 3)

Bár annyira nem hatalmas kedvenc a Vámpírakadémia spinoffja, mint az eredeti sorozat, de azért nagyon szeretem, ráadásul most kezd még csak forrósodni a helyzet! :P






The Rising (Darkness Rising, #3)Kelley Armstrong: The Rising (Darkness Rising 3)

Tanulva abból, hogy az írónő magyarul megjelent sorozatát is muszáj volt egyben elolvasnom, megvártam, amíg kiadják ehhez a harmadik részt is, és csak most fogok majd nekiállni. Egyébként van olyan jó, mint a Sötét Erő Trilógia?