Nagyon rákaptam az olyan romantikus sztorikra, ahol a főszereplőknek mindenféle lelki nyavalyáik vannak, a Sea of Tranquility után rögtön kellett is még egy ilyen. Ennek a regénynek a fülszövege pedig még egyéb érdekességeket is ígért, például azt, hogy a regény 10 évvel ezelőtt játszódik, és még egy csipetnyi politikai vonulat is megjelenik benne.Julia és Crank egy háborúellenes tüntetésen találkoznak 2002-ben, és ugyan első látásra ki nem állhatják egymást, de mégis együtt töltik a délutánt Washingtonban, folytatásra azonban egyikük sem számít. Aztán mikor Julia totálkárosra zúzza Crank kocsiját, immár Bostonban, együtt kell gondoskodniuk az új autóról, mivel Julia bármit megtenne, hogy a szüleit kihagyja az ügyből. Crank pedig egyre jobban kezdi megkedvelni a lányt, főleg miután az összebarátkozik a fiú Asperger kóros öccsével.
Cranknek (tényleg ez a neve, a jogsiján is ez áll) a beteg testvérével, a lelécelt anyjával, és a makacs apjával kell megbirkóznia Julia élete azonban első ránézésre tökéletes. A végzős évét tölti a Harvardon, utána valószínűleg követi apját a nagyköveti pályán, előtte áll az egész élet. Csak nem az az élet, amit ő akar élni, de ez a szüleit a legkevésbé sem izgatja. A lány múltjában történt valami, ami teljesen összetörte őt, ennek hatására a családjától is eltávolodott, és mindenkivel igyekszik megtartani a két lépés távolságot. Mivel Cranket elsőre nem is kedveli, ezért biztonságosnak tűnik vele tölteni az időt...
Szerettem ezt a regényt, nem kis mértékben a stílus és a főszereplők miatt. Crank igazi rossz fiúnak tűnik, a fülbevalóival, a rock bandájával, a kiállhatatlan viselkedésével. Julia mintadiák, a térd alá érő szoknyáival, kiemelkedő eredményeivel, visszahúzódó magatartásával. A felszín alatt azonban mindketten teljesen más személyiséget rejtegetnek.
A hol és mikorral kapott el a fülszöveg, 2002 épp elég régen volt ahhoz, hogy érdekes legyen, a háborúellenes tüntetés pedig (Irak megtámadása előtt állunk) egy kis politikai színezetet ad a történetnek. Az világosan látszik, hogy az író elkötelezetten háborúellenes, és ugyan nálunk ez a téma közel sem annyira húsba vágó, mint Amerikában, azért nekem is megvan a véleményem a témáról. Konkrétan az, hogy hagyjunk mindenkit békén, a háborúra nem létezik elég jó indok. Nekem igazából az egész háború teljesen felfoghatatlan, hogy képesek erre az emberek?
Az, hogy 10 évvel ezelőtt zajlik a történet nem mindig feltűnő, de néha olyan ügyesen elhelyezett részletekbe botlottam, ami miatt nem mondhatnánk, hogy akár ma is játszódhatna. Jól érzékeltette az író, hogy mennyit változott a világ ennyi idő alatt, és mégis abban, ami számít, mennyire keveset.
A cselekmény semmi mellbevágóan újat nem nyújt, de érdekes, a lelki vívódások hitelesek, a szereplők közeledése pedig aranyos. És annak is örültem, hogy végre nem tizen-, hanem huszonévesek a hősök, és egyetemi a környezet.
Ajánlom a regényt mindenkinek, aki egy szívmelengető, mélyebb romantikus történetre vágyik, vagy csak családi problémákról akar olvasni, abból is akad itt bőven.
Nyelvezet: 3/5
