Kristen Hubbard: Wanderlove

Bria éppen befejezte a középiskolát, nemrég szakított a barátjával, a szülei elhanyagolják, jövője pedig bizonytalan, így a lány spórolt pénzéből befizet egy Közép-Amerikába induló csoportos utazásra. A Globális Csavargók csoportjához csatlakozva azonban rájön, hogy ő nem előre meghatározott, biztonságos, turisták által ezerszer végigjárt helyszínekre vágyik, hanem egy kis kalandra. Így amikor két hátizsákos turista, Starling és Rowan meghívja, hogy töltse velük az elkövetkezendő heteket, Bria igent mond. És az utazás során amellett, hogy felfedezi az igazi Közép-Amerikát a jóval és rosszal együtt, újra megtalálja saját magát is...

A cím, vagyis a Wanderlove utazásszerelemnek fordítható, ugyan ilyen szó nálunk nincs, de a könyv lényegét  szerintem elég jól összefoglalja.

Ez egyébként olyasmi, amit nagyon meg tudok érteni, mert ha valamit, hát utazni biztosan imádok! És én azok közé a lököttek közé tartozom, akik szerint hátizsákos turistának lenni lehet a legjobb (bár kifejezetten az még nem voltam, de az egyik legnagyobb álmom). Nem kell puccos hotel, nem kell drága kaja, nem akarom felvásárolni minden városban a fél bazárt, mert nekem egyszerűen nem erről szól. Én csak meg bele akarok kóstolni az adott ország kultúrájába, élvezni a hangulatot, a látványt, az illatokat. (Meg a pénzhiánytól van valami utolérhetetlenül romantikus és kalandos az egészben.) Szóval én leginkább arra az életérzésre szomjazom, ami minden egyes országban, régióban, városban más és más. És közben szívesen eszem szendvicset egész nap (vagy azt sem). Nálunk a családi nyaralások is mindig úgy néztek ki, hogy nincs hotel, nincs étterem (nem is hiányzik!), viszont így annyi pénzből, amennyiből más két hetet tölt a Balatonon, mi bejártuk fél Toszkánát.

Na, de az utazás iránti fanatikus rajongásomról könyvet tudnék írni, csak senkit nem érdekelne, így inkább most be is fejezem az áradozást, és rátérek a regényre.:)

Tetszett, ilyen témával hogy ne tetszett volna! Briát néha jól le kellett volna önteni egy vödör hideg vízzel, de azért összességében szerethető hősnő, főleg mikor a művészet iránti rajongásáról beszél. Csak azt nem értem, hogy Tobynak miért engedte, hogy úgy kezelje, ahogy. De az utazás során szerencsére sokat változik.

Rowan nem minden idők legjobb hősszerelmese, de hogy százszázalékos hátizsákos turista, az biztos. Starlingra meg nagyon szeretnék legalább egy ici-picit hasonlítani!

Az egész regényből üvölt, hogy az írónő valóban bejárta ezeket a helyeket, tényleg végigélt valami nagyon hasonlót. (Amellett hogy könyveket ír, Hubbard hivatásos utazó, a mázlista formáját!) A hangulat végig teljesen fogva tartott.

A történet váratlan fordulatokban nem bővelkedik, ez sokkal inkább egy életérzésről szól, amit egy YA történetbe ágyazott az írónő.

Az utazás szerelmeseinek nagyon ajánlom a regényt, nem fogtok csalódni! De aki csak egy kicsit elveszett 18 éves lány történetére kíváncsi, az is vágjon bele az utazásba, amire ez a regény invitál.

Nyelvezet: 3/5 Végre megjegyeztem, hogy mit jelent a hammock szó (függőágyat). Ezenkívül is van benne jó pár érdekes, ritkább szó, amik azonban a lényeg megértéséhez nem feltétlenül szükségesek.