Már a Családom és egyéb állatfajták is levett a lábamról, de ez a regény, ha lehet, még jobban bejött!És rájöttem valamire: Durell egy zseni! Világéletemben fasírtban voltam a biológiával, senki nem mondaná rám, hogy természetbúvár alkat lennék, a természet annyira köt le, hogy egy kirándulás néha jól esik, de az állatvilág nem izgat különösebben. Durell viszont úgy írt mindenféle olyan állatról, ami normális esetben tökéletesen hidegen hagy, hogy élveztem olvasni! Nem is akármennyire!
De amit igazán szerettem, az a lökött Durrelsz família! Csupa eredeti figura van ebben a családban, a kedvencem Larry a sznobizmusával és a barátaival, meg a Mama, a finom letolásaival. Sírva lehet röhögni egyik-másik jeleneten, igazi jókedv bomba ez a könyv!
Én is Korfura akarok költözni, 70 évvel ezelőtt! Gerry mikor felébredt, kinézett az ablakon, és olajfaligeteket látott, háttérben a csillogó tengerrel. Én a szomszéd ronda, felkopaszodott sövényét látom. Az élet nem fair.
Ez egy ühüm... asszociatív, és ühüm... nyúlfarknyi poszt lett, akinek van kedve, próbálja kibogozni kusza gondolataimat. :)
