Borítómánia

Susan Breen: The Fiction Class

Nemcsak a borító, de a cím is jó.:)

Scott Lynch: Red Seas Under Red Skies (Gentleman Bastards 2)

 Ez lenne a második része a nálunk méltatlanul hanyagolt (és zéró reklámot kapott) Locke Lamora hazugságainak. Nem tudom, hogy olvastam-e már olyan második részt, ami ennyire különbözött az elsőtől.

Locke és Jean Tal Verrarben dolgoznak immár két éve egy nagy dobáson. A Sinspire, a helyi kaszinószerűség tulajdonosát akarják kirabolni. Azonban mikor már a végéhez közeledik a terv, hirtelen más erők is beszállnak a játékba, akik a saját céljaikra akarják felhasználni Locke-ékat. Így a tolvajok végül a tengeren kötnek ki, ahol kalóznak kell tettetniük magukat, valaki más céljainak érdekében...

Próbálok nem sokat elárulni, mert pont a fordulatos cselekmény az, amitől piszok jó ez a regény! A fordulatos nem is igazán jó szó, mert annyira gyönyörűen összetett az egész, Lynch egyszerűen zseniálisan kuszálja addig a szálakat, hogy már fogalmam sincs hogyan fognak kimászni ebből hőseink. Az a jó a heist sztorikban, hogy nem csak azon gondolkodhat az olvasó, hogy a hősök megússzák-e (nyilván igen, mivel ez is sorozat, meg egyébként is ez szokott történni), hanem azon is, hogy hogyan másznak ki a kulimászból (na, ez már sokkal jobban piszkálja a fantáziámat!:D).

A fantasyba ágyazott heist sztori olyan nekem, mintha a legvadabb álmaim váltak volna valóra, hiszen két olyan kedvenc műfajom ötvöződik így, amik ráadásul még remekül mennek is egymással! Míg az első részben a fantasy szál volt a hangsúlyosabb, addig itt inkább az átveréseken, a bonyolult ki-az-okosabb játszmákon volt a hangsúly (ezek olyan jóóóók! és persze Locke a legzseniálisabb! vagy mégsem?:D).

A kalózokat a Karib-tenger kalózai óta imádom, és itt a könyv fele róluk szólt, szóval, aye! Bár azt el kell ismernem, hogy a sok hajózási szakkifejezés közepette néha elvesztem kicsit, de az író saját bevallása szerint maga sem mindig tudta, miről beszél.:)

Locke és Jean még mindig nagyon jó karakterek, sokat röhögtem az egymásra és másokra irányuló csipkelődéseiken!

ENYHE SPOILER
Nagyon bírtam, hogy még aki pontosan tudta, hogy kik Locke-ék, azok is azt hitték, hogy túl tudnak járni az eszén! És az egyetlen olyan ellenség, aki nem tartotta magát okosabbnak végül mégis nyert, legalábbis bizonyos szempontból.
SPOILER VÉGE

 A végéről egyébként nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Realista volt, és messze nem oldott meg mindent, és az is kiderült, hogy Locke sem mindenható, hiába csodálom! Azt hiszem, csak a harmadik rész oldhatja meg a dilemmámat!

Apropó, harmadik rész! Még mindig nem jelent meg, pedig a második már 2007-ben kijött. Az eredeti megjelenést 2009-re ígérték, és azóta tologatják. A goodreads-en lehet sok-sok elégedetlenkedő, és már-már lemondó kommentet olvasni. A legújabb dátum 2013 szeptembere. Nem tudom, hogy az írónak akadtak problémái, vagy a kiadó tolt ki ennyire a rajongókkal, de én a kiadóra gyanakszom, mivel van már fülszöveg (végre feltűnik majd Sabetha!), borító, meg minden. (Az író egyébként nagyon jó fej, twitteren linkelgeti a kedvenc negatív kritikáit, amit az ő könyvéről írtak!:D)

Ez egy nagyon különleges történet, ami nem mindenkinek fog tetszeni, de akinek igen, annak nagyon! Szerintem jobb lett az első résznél is, bár annyira más, hogy igazán összehasonlítani nem lehet. Ide a következő kötettel!

Nyelvezet: 4/5 Elég nehéz, ahogy a klasszikus fantasy világokban játszódó történeteknél általában. Akadt olyan bekezdés, ahol minden második szót nem értettem, szóval kihívás volt. Ugyanakkor az ilyenekkel lehet igazán fejleszteni a nyelvtudást.

Jön, jön, jön!

De mikor jön! 2013-ban! Pedig én abban a hitben éltem sokáig, hogy még ezen a nyáron olvashatom a zseniális Hesit Society folytatását, de az élet kegyetlen. Pedig ez a sorozat annyira jó (és az egész moly.hu-n rajtam kívül összesen egy, azaz egy moly olvasta, valamint pingi bloggerina, pedig mennyien szeretnék, ha adnának neki egy esélyt)! Sokkal jobb, mint az írónő magyarul is megjelent sorozata.
(És milyen jó már a borító, a napszemüveg lencséjén tükröződő pasival!:D)

Borítómánia

Minimalista design, ami általában nem szokott bejönni. de itt most nagyon eltalálták.

A sztori alapján a Kísértés RT-re asszociálok, úgyhogy el fogom olvasni ezt is. :)

Licia Troisi: Két harcosnő - Égvilág 2

Szeretem a klassszikus fantasyt, főleg akkor, ha nem ezer részes. Troisi trilógiája pedig minden feltételnek megfelel, így az első rész után nem is volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot.

Miután a Gyilkosok Testületétől megszökött, Dubhénak, a fiatal harcosnőnek meg kell szabadulnia az őt sújtó átoktól. Egyedül Sennar mentheti meg, a leghatalmasabb varázsló.
A vérszomjas Szekta nemrég megtalálta a módját, hogyan keltse életre Astert, a Zsarnokot. Csupán az áldozati bárány hiányzik, a test, amelynek a halottak közül visszahívott lelket be kell fogadnia. A kiválasztott nem más, mint San, Sennar és Nihal unokája. Idóra, Nihal egykori mesterére és a megvesztegethető király, Dohor esküdt ellenségére bízzák a feladatot, hogy megmentse a fiút a Gyilkosok kegyetlen hajtóvadászatától. Dubhét és útitársát, Lonerint, a fiatal varázslót eközben üldözőbe veszi a legfélelmetesebb ellenség.
Égvilág sorsa a Saaron túli titokzatos földeken dőlhet el. A két harcosnő küzdelme végzetesnek bizonyulhat.


(Már megint lusta vagyok rendesen tartalmat írni...:P)

A címet nagyon eltalálták, az, hogy ki a két harcosnő változik a regény folyamán, úgyhogy ott  pont!
Mint majdnem minden fantasyben, itt is utaznak a főhősök, hogy egy küldetést végrehajtsanak. Maga az utazás nem volt túl jól megírva (vagy csak engem nem nyűgözött le a világ? engem inkább a történelmének újabb részletei érdekeltek volna), de az ezt megszakító kalandoknak köszönhetően nem laposodott el a dolog annyira a dolog, hogy unalmasnak nevezzem.

Nagyon hiányzott nekem a Mester ebből a részből, nem lehetne, hogy kiderül, mégsem halt meg? Ilyen fogásoktól még a szappanoperák is szégyellhetnék magukat, ez igaz, de én azért örülnék neki. (Ebből is látszik, hogy mennyire kétségbeesett vagyok.:D) Úgy szeretnék még olvasni róla, meg Dubhéról, lehetőleg együtt.

Igazából annyira most nincs sok mondanivalóm a regényről, valójában nincs is benne semmi extra, de mégis jól esik olvasni, nem is nagyon tudtam letenni. Az biztos, hogy sokkal jobb, mint az írónő másik sorozata, a Sárkánylány, de legalábbis sokkal inkább az én korosztályomnak szól. Aki szereti a Könyvmolyképző könyveit, annak ezt is ajánlom, attól, hogy nem ragasztottak rá pöttyöt, jó ám még!;)

Teljes gőzerővel várom a harmadik részt (mivel az olasz tudásom a ciao-ig terjed, ezért az eredeti nyelven olvasás ezúttal nem opció), remélem nem kell annyi ideig csorgatnom a nyálam érte, mint amennyit a Két harcosnőre kellett várni!

Patricia Briggs: Megszólít a hold

 Már ezer éve megvan ez a regény, de valahogy sose volt hozzá igazán kedvem, mígnem tegnap este egyszer csak lett. Hogy miért éppen most, azt nem tudom, de az biztos, hogy most jókor talált meg.

 Mercy Thompson járó, vagyis képes prérifarkassá változni (ne röhögjetek!), ennek ellenére átlagos autószerelőként tengeti életét, míg egyszer csak egy fiatal srác bukkan fel a műhelyében, hogy munkát kérjen. Mercy felveszi Mac-et, bár érzi, hogy a fiú körül valami nem stimmel, és nem csak az, hogy nemrég változott vérfarkassá. Nem sokkal később megjelenik néhány gyanús alak, akik Macet akarják, Mercy ugyan megvédi, de arra nem számít, hogy ezek után teljesen kicsúszik a kezéből az irányítás. Később a lány a helyi vérfarkas falka alfáját, Adamet félholtan találja a házában, és mivel nem tud máshoz fordulni, elindul az Észak-Amerikai falkák vezetőjéhez, és egyben régi ismerőséhez...

Mikor megláttam a könyvben az ajánlást, miszerint "ezt a könyvet egyhelyben fogom végigolvasni", megint arra gondoltam, hogy amelyik regénynél ennyire túlzók az ajánlások, ott valamit kompenzálni akarnak, nyilván azt, hogy a regény nem jó. Nos, ezúttal nem hazudott az, aki azt az ajánlást írta! Tegnap este kezdtem a könyvet, és már jó pár órája be is fejeztem. Tényleg nem lehetett letenni.

Mercy úgy tud kemény csaj lenni, hogy közben nem vág fel ezzel minden második oldalon, és tudja, hogy mikor haladja meg valami az ő erejét. Emellé még a magához való esze is megvan. És nem hisztizik. Ezzel szerintem mindenkit meggyőztem arról, hogy mennyire kedvelhető hősnőről is van szó. Valahol olvastam, hogy a korai Anita Blake-hez hasonlítják, ez szerencsére egyáltalán nem igaz. Az első Anita Blake könyv feléig jutottam el anno, sok évvel ezelőtt, de addigra már annyira intenzíven szenvedtem, hogy nagy örömmel vágtam be a sarokba a könyvet, hogy többé sose lássam.

A férfi szereplők közül Sam, Mercy kamaszkori szerelme, és Adam, a falkavezér a legfontosabb. Az előbbi nekem nagyon nem szimpi, utóbbi viszont annál inkább, szeretem, amikor a főszereplők egyfolytában szópárbajokat vívnak egymással. (Csak azt nem értem, Mercy miért nem tegezi Adamet? Az angolban nincs különbség, úgyhogy ez csak a fordítás következménye lehet.)

 Az egyetlen dolog, amivel nem vagyok teljesen elégedett az a szerintem indokolatlanul túlbonyolított cselekmény (vagy csak én vagyok hülye, de a rengeteg elmélet közepén nem mindig értettem mindenkinek a motivációját). A végén persze kiderült, hogy nem is olyan bonyolult az egész, de mire odáig eljutottunk, néhányszor már égnek állt a hajam a sok spekulálás közepette.

Összességében ez egy kiemelkedő urban fantasy, ahol végre nem 16 évesek a szereplők, és nem is viselkednek úgy. Tényleg letehetetlen volt, hamarosan visszatérek Mercy Thompson világába, ebben biztos vagyok!

Kristen Hubbard: Wanderlove

Bria éppen befejezte a középiskolát, nemrég szakított a barátjával, a szülei elhanyagolják, jövője pedig bizonytalan, így a lány spórolt pénzéből befizet egy Közép-Amerikába induló csoportos utazásra. A Globális Csavargók csoportjához csatlakozva azonban rájön, hogy ő nem előre meghatározott, biztonságos, turisták által ezerszer végigjárt helyszínekre vágyik, hanem egy kis kalandra. Így amikor két hátizsákos turista, Starling és Rowan meghívja, hogy töltse velük az elkövetkezendő heteket, Bria igent mond. És az utazás során amellett, hogy felfedezi az igazi Közép-Amerikát a jóval és rosszal együtt, újra megtalálja saját magát is...

A cím, vagyis a Wanderlove utazásszerelemnek fordítható, ugyan ilyen szó nálunk nincs, de a könyv lényegét  szerintem elég jól összefoglalja.

Ez egyébként olyasmi, amit nagyon meg tudok érteni, mert ha valamit, hát utazni biztosan imádok! És én azok közé a lököttek közé tartozom, akik szerint hátizsákos turistának lenni lehet a legjobb (bár kifejezetten az még nem voltam, de az egyik legnagyobb álmom). Nem kell puccos hotel, nem kell drága kaja, nem akarom felvásárolni minden városban a fél bazárt, mert nekem egyszerűen nem erről szól. Én csak meg bele akarok kóstolni az adott ország kultúrájába, élvezni a hangulatot, a látványt, az illatokat. (Meg a pénzhiánytól van valami utolérhetetlenül romantikus és kalandos az egészben.) Szóval én leginkább arra az életérzésre szomjazom, ami minden egyes országban, régióban, városban más és más. És közben szívesen eszem szendvicset egész nap (vagy azt sem). Nálunk a családi nyaralások is mindig úgy néztek ki, hogy nincs hotel, nincs étterem (nem is hiányzik!), viszont így annyi pénzből, amennyiből más két hetet tölt a Balatonon, mi bejártuk fél Toszkánát.

Na, de az utazás iránti fanatikus rajongásomról könyvet tudnék írni, csak senkit nem érdekelne, így inkább most be is fejezem az áradozást, és rátérek a regényre.:)

Tetszett, ilyen témával hogy ne tetszett volna! Briát néha jól le kellett volna önteni egy vödör hideg vízzel, de azért összességében szerethető hősnő, főleg mikor a művészet iránti rajongásáról beszél. Csak azt nem értem, hogy Tobynak miért engedte, hogy úgy kezelje, ahogy. De az utazás során szerencsére sokat változik.

Rowan nem minden idők legjobb hősszerelmese, de hogy százszázalékos hátizsákos turista, az biztos. Starlingra meg nagyon szeretnék legalább egy ici-picit hasonlítani!

Az egész regényből üvölt, hogy az írónő valóban bejárta ezeket a helyeket, tényleg végigélt valami nagyon hasonlót. (Amellett hogy könyveket ír, Hubbard hivatásos utazó, a mázlista formáját!) A hangulat végig teljesen fogva tartott.

A történet váratlan fordulatokban nem bővelkedik, ez sokkal inkább egy életérzésről szól, amit egy YA történetbe ágyazott az írónő.

Az utazás szerelmeseinek nagyon ajánlom a regényt, nem fogtok csalódni! De aki csak egy kicsit elveszett 18 éves lány történetére kíváncsi, az is vágjon bele az utazásba, amire ez a regény invitál.

Nyelvezet: 3/5 Végre megjegyeztem, hogy mit jelent a hammock szó (függőágyat). Ezenkívül is van benne jó pár érdekes, ritkább szó, amik azonban a lényeg megértéséhez nem feltétlenül szükségesek.