Borítómánia

Susanne Winnacker: The Other Life

Mert nem lány van rajta!;) És mert szép.

Jön, jön, jön!

Na, mit találtam?:D
Illetve mit talált nekem a goodreads ajánló funkciója (be kell ismernem, hogy az oldal érdeme a dolog igazából)?!
A Pushing The Limits utódja lehet ez a regény, reményeim szerint legalábbis. márpedig azt nagyon szerettem.



A borító zseniális mellesleg.

És a fülszöveg is sok jót ígér, a kritikákkal egyetemben.
"Former piano prodigy Nastya Kashnikov wants two things: to get through high school without anyone learning about her past and to make the boy who took everything from her—her identity, her spirit, her will to live—pay.

Josh Bennett’s story is no secret: every person he loves has been taken from his life until, at seventeen years old, there is no one left. Now all he wants is be left alone and people allow it because when your name is synonymous with death, everyone tends to give you your space.

Everyone except Nastya, the mysterious new girl at school who starts showing up and won’t go away until she’s insinuated herself into every aspect of his life. But the more he gets to know her, the more of an enigma she becomes. As their relationship intensifies and the unanswered questions begin to pile up, he starts to wonder if he will ever learn the secrets she’s been hiding—or if he even wants to."

(Azt nem értem, hogy én erről miért nem hallottam eddig, hiszen szabályosan vadászok az ilyen könyvekre.)

Borítómánia

Jennifer L. Armentrout: Pure

Bár annyira nem szerettem, amit olvastam az írónőtől, de azt el kell ismerni, hogy a borítótervezője tud valamit.

Tara Monti: Fianna (Innuendo)

Már amikor a Könyvmoly 50 oldalas részletét olvastam (ők most adták ki Innuendo címmel), akkor is éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz, de aztán mégsem mertem megvenni, főleg miután rájöttem, hogy ez a regény 10 éve egyszer már megjelent nálunk Fianna címen.

 Irish Valleyben, az ír bevándorlók közösségében egy csapat gyerek megalakítja a Fiannát, a harcos lovagok szövetségét az ír mondavilágból. Egyedül Nolan, és a banda vezérének húga, Finn nem illik igazán a társaságba, és mikor felnőnek egy együtt töltött éjszaka után el is tűnnek a városból, mindketten a saját útjukat próbálva járni. Azonban 10 évvel később a Fianna egyik tagja meghal, így Nolan és Finn is visszatér Irish Valleybe...

 Van ebben a regényben valami, ami rögtön az elején megfogott. Nem is a hangulata, bár kétségtelen, hogy az se semmi, hanem a két főszereplő, azt hiszem. Nem tipikus figurák, Nolan és Finn is gyorsan elérte, hogy érdekeljen a sorsuk, és ez az a pont, ahol egy csomó sztori elbukik. De bennük volt valami, amivel könnyen azonosulok, és ami botrányosan kevés hősben van meg mostanában: a szabadságvágy. Illúzió, tudom, de egy olyan illúzió, amit érdemes kergetni.

 Ők persze kicsit félreértelmezték ezt az egészet, vagyis inkább azt hitték, hogy teljes szabadságra vágynak, és végletekben gondolkodtak. Kicsit el is merengtem azon, hogy milyen mértékben akarunk szabadok lenni? Mert teljesen szabad csak akkor lehetsz, ha nem kötődsz semmihez és senkihez, ez pedig valószínűleg legtöbbünk számára nem a boldogság receptje. De ha nincs annyi szabadságod, amennyire szükséged van az élethez, az ugyanolyan könnyen megfojthat.

 Aztán az újbóli találkozás után hamarosan beindult a krimiszál, ami elég váratlanul ért volna, ha nem olvasok előtte értékeléseket a molyon. A nyomozós vonal is veszett jó, kellőképp bonyolult, még ha a nagy gonosz személyét nem is olyan nehéz kitalálni (mivel erre a szerepre csak egy igazán alkalmas jelentkező van). De a rejtély maga elég misztikus volt, és roppant jó ütemben adagolta az információkat az írónő. Persze azért akadt, amit előre kitaláltam, de nincs is annál jobb, mint amikor hajnalban összeesküvés elméleteket gyártasz, aztán rájössz, hogy igazad volt!

 Az ír kultúra önmagában is vonz, Írország is rajta van az "el akarok jutni oda" listámon, így a fiannával, a mondákkal, és az ezekre felhúzott párhuzamokkal is csak erősítette a rajongásomat Tara Monti. Ráadásul ez olyan hangulati hátteret adott a történetnek, ami sokat hozzátett.

 Összességében a kedvencem az első 100 oldal volt, a krimi akármennyire is jó, akkor is csak krimi marad. A szabadság téma jobban bejön, nem tudok mit tenni. De azért azt meg kell említenem, hogy ez  hajnalig olvasós darab volt, fél háromkor fejeztem be. Ezt most azért mondom, mert ilyet csak kivételes esetekben teszek.:)

 (Egy aprócska bajom van: miért nem lehetett az outsider szót lefordítani? Eszméletlenül zavaró volt, hogy meghagyták ezt az egy angol  szót, ráadásul mindenféle ok nélkül. Remélem ezt a Könyvmolynál javították.)

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Nem szeretem, amikor a könyvekben a főszereplők rögtön egymásba zúgnak, amikor gyakorlatilag pár nap alatt eldöntik, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, miközben még csak nem is ismerik egymást. Ezért nem is vártam tűkön ülve ezt a regényt, mert miért is akarnék erről a hülyeségről egy egész könyvet olvasni? Nos, röviden összefoglalva azért, mert ez egy jó könyv.

 Hadley apja esküvőjére tart Londonba. Már hónapok óta retteg ettől a naptól, amikor el kell fogadnia, hogy az apja egy másik nőt vesz feleségül, és hogy a családjuk végérvényesen felbomlott. Ráadásul a repülőn még a klausztrofóbiájával is szembe kell néznie. Azonban a lány négy perccel lekési a járatát, így kénytelen órákat dekkolni a reptéren, ahol időközben megismerkedik Oliverrel...

 Ez a regény nem arról szó, amire a cím utal! Nem egy nyálas, "jaj de szép vagy, rögtön beléd szerettem" típusú vacak, hanem egy történet igazi problémákról, érzelmekről (inkább a szeretetről, mint a szerelemről), emberekről. Hadleyt és Olivert is nagyon szerettem, bár nincs bennük semmi kirívóan érdekes, de el tudnám képzelni, hogy ők tényleg léteznek, annyira emberire sikerült megalkotni őket.

 A legfőbb konfliktus az apa-lánya kapcsolat, vajon Hadley képes lesz-e megbocsátani az apjának, amiért az elhagyta őket? Bár a lány eltökélte, hogy nem, de amikor megérkezik az esküvőre, olyasmikkel szembesül, amikre nem készült fel. De Oliver szála is fontos, neki is megvan az oka arra, hogy Londonba utazzon, és ő is örül, hogy Hadley eltereli a figyelmét a nehézségekről útközben. A szerelmi szál egyáltalán nem hiteltelen, hiába játszódik 24 óra alatt a regény, a szereplők megismerik egymást, és nem nehéz meglátni, hogy mit kedvelnek a másikban.

 London hangulatát még érdemes kiemelni, bár nincs sok leírás róla, mégis nagyon erős az atmoszféra, nem tudom, hogy ezt hogy érte le az írónő, de jól csinálta, az biztos. Átjön az a ködös, esős, de néha mégis napsütéses, nagyon angol hangulata a városnak.

 Összességében nem egy eget rengető regény, de érdemes elolvasni, ha valaki egy kicsit reálisabb történetre, és úgy egyáltalán egy jó könyvre vágyik!

Jön, jön, jön!

Ó, hogy én mióta várok erre is! Laura Whitcomb a Certain Slant of Light-tal bebetonozta magát a kedvenceim közé, egy gyönyörűen megírt, tartalmas, remek regény, aminek a líraiságát külön imádtam, egyszerűen elveszik benne az ember. Mert ilyeneket ír Whitcomb:

"The library smells like old books—a thousand leather doorways into other worlds." Mr. Brown paused and glanced up at the room, but especially at James for one moment. „I hear silence, like the mind of God. I feel a presence in the empty chair beside me. The librarian watches me suspiciously. But the library is a sacred place, and I sit with the patron saint of readers.” Mr. Brown paused as he stared at the page, and then read, „Pulsing goddess light moves through me for one moment like—” Here Mr. Brown paused again. "Like a glimpse of eternity instantly forgotten."

És jön a folytatás, ami igazából nem folytatás, nem is lehetne folytatni az eredeti sztorit, most a szellemek helyett az emberekre koncentrálunk ugyanis. Május 14-dikét véssétek be a naptáratokba!

Kiadhatnák az első részt nálunk is, valaki nem tud erről véletlenül valamit?

Van már borító is, ami egy borítórovatban is simán megállná a helyét:

Borítómánia

Katie Dale: Someone Else's Life

Van valami különleges hangulata ennek a borítónak.