2012. augusztus 15., szerda

Nyaralási gyorsösszefoglaló

... az ott olvasott könyvekről, természetesen. (Bár egyszer szívesen írnék úti beszámolót is, csak az, hogy a tengerparton döglöttem három napig nem a legtökéletesebb téma.)

Szóval két könyvet sikerült elolvasnom 3 nap alatt, ez úgy jött össze, hogy elolvastam a Fall for anything második felét (az elsőt még itthon), a Halkirálynő és a kommandót, valamint a Piszkos Fred szintén második felét (ez volt a strandkönyvem).

Courtney Summers: Fall for anything

Eddie apja nemrég öngyilkos lett, a lány azóta teljesen el van veszve, próbál válaszokat találni a miértre. Úgy érzi, ha nem tudja meg, hogy apja miért nem akart tovább élni, akkor sosem lesz képes továbblépni. Sivár mindennapjait legjobb barátjával, Milóval tölti, mígnem felbukkan a színen apja egykori tanítványa, Culler, aki jobban megérti a lány fájdalmát, mint bárki más. Közösen olyasmire bukkannak, ami talán választ adhat a miértre...

Ez nem egy romantikára koncentráló könyv, még ha a fenti firkámból erre is következtetnétek. A gyászról, az öngyilkosság feldolgozásáról szól, meglehetősen formabontó módon. A stílus nagyon jó, az írónő mesterien ért hozzá, hogy átadja Eddie zavarodottságát, egymásnak ellentmondó érzelmeit, azt a kilátástalanságot, amit Eddie érez. És teszi ezt úgy, hogy közben a mi kedvünket nem veszi el az élettől. Természetesen nem egy vidám könyv, de nem volt az az érzésem, hogy megfojt a kilátástalanságával, inkább pont arra próbál rámutatni, hogy történjen bármi, azzal meg kell tanulnunk együtt élni, mert mindig van valami, amiért érdemes tovább csinálni.
Egyedül a végével nem voltam elégedett, bár azt el kell ismernem, hogy illett a könyvhöz. De én akkor sem így fejeztem volna be. A lezárás levont ugyan az értékéből, de még így is nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy komolyabb olvasmányra vágyik!

Nyelvezet: 3/5 Szokásos YA nyelvezet megint csak, bár néhány leíró részben vannak szokatlanabb szavak.


Vavyan Fable: A halkirálynő és a kommandó

"Denisa Wry rendőrnőként éjszakai késelős erőszaktevőket hajkurász – csaliként. Egyre inkább kezd elege lenni ebből, a „Nagy Ügyre” vár, hogy végre ő is részt vehessen a rendőrséget elnémítani igyekvő gengszterek utáni nyomozásban. Egy átlagosnak tűnő ügy vezeti el a „kettes számú közellenséghez”, a sajtóbáró Jon Holdenhez. Denisa izgáza öccse, Martin legjobb barátja eltűnt nővére után indít magánnyomozást, ami során megtalálja a gyilkost – és olyan dolgokat hall Holden-ről, amit nem kellett volna… Jó hallásáért egy félig agyonveréssel jutalmazzák. Denisa-t egyszerre hajtja a bosszú a kórházban fekvő testvéréért és a igazságra való szomja. Persze ez így túl egyszerű lenne, így Denisa az általa Mogorvának becézett kollégája, Daniel karjaiban köt ki. Holden is felfigyel a körülötte szaglászókra, és nem kívánja megtorolatlanul hagyni az okozott kellemetlenségeket. Mi is az Justitia-kommandó? Ki akarja elrabolni Holden gyerekét? Mit kíván Denisa a Halkirálynőtől?"

Rengetegen lelkesednek Fable-ért, a humoráért, a szereplőiért, gondoltam ideje, hogy én is adjak neki egy esélyt. A krimi része a dolognak tetszett, viszont a többivel kapcsolatban nem értem, mire ez a nagy felhajtás. A humor nekem egyszerűen nem jött be, néhány keserű mosolyon kívül nem sikerült más reakciót kiváltania belőlem. A szereplőktől se dobtam hátast, oké, Belloq-ot bírtam, de ennyi. Ráadásul a cselekménnyel is akadtak problémáim, néha annyira indokolatlanul történtek dolgok, hogy nagyon (akartam ide írni egy konkrét példát, de elfelejtettem, mióta olvastam). Azért az mindenképp a javára írható, hogy lekötött, gyorsan elolvastam, de az elvárásaimhoz képest nagyon alul teljesített. Még a jövőben próbálkozom majd az írónő más sorozataival, de ezt nem hinném, hogy folytatom.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Szenzációs, zseniális, fergeteges! Még mindig!:D Ugyanis ez a második olvasásom volt (az elsőről írtam részletesebben), de még most is végig folytak a könnyeim a röhögéstől (gombperec hidegló forever!). Azért most észrevettem valamit, ami első olvasásnál nem tűnt fel a végén lévő fordulat miatt. Most viszont az egész regényt annak tudatában olvastam, így a végén másra is jobban figyeltem, és feltűnt, hogy az utolsó 40-50 oldal bizony eléggé összecsapott lett, jobb lett volna kétszer ekkora terjedelemben kifejteni az ott történteket. De azért így is kedvenc!


2012. augusztus 14., kedd

Borítómánia


Nagyon hangulatos ez a borító, a regény pedig fülszöveg alapján Kate Morton könyv is lehetne. 

(A múlt heti poszthiányt az okozta, hogy s.o.s. el kellett mennem nyaralni (szegény én :D), két nappal indulás előtt derült ki, hogy megyünk, így az örűlt tempójú bevásárlás és pakolás közben nem jutott időm arra, hogy még időzített bejegyzéseket is készítsek, de mostantól megint frissülünk (ez a királyi többes!:D) gyakran.)

2012. augusztus 5., vasárnap

Díjacska

Nancytől kaptam ezt a díjat, köszi itt is!
A logóért cserébe random tényeket kell közölnöm magamról, összesen 11-et, aztán Nancy kérdéseire kell válaszolni, majd nekem is meg kéne álmodnom 11 kérdést, és továbbadni őket 11 bloggernek. De mivel időközben (ezt a bejegyzést már három napja elkezdtem írni) rebel is továbbküldte nekem a díjat (Köszi!:)), ezért a 11 kérdés helyett kaptok inkább még 11 választ.:D

Szóval a száraz tények:
1.macskabolond vagyok, de csak egy cicám van, viszont neki van vagy 30 neve (a legújabb a sükebóka :D)
2.ha minden igaz, három év múlva közgazdász leszek
3.imádom a mediterrán tengereket, már-már betegesen
4.utazni is nagyon szeretek, bár  még Európán kívül nem jártam, de nagyon szeretnék egyszer (nem mintha Európán belül már minden országot felfedeztem volna, még az is vissza van)
5.nemrég reggeliztem egy fél pizzás bagettet, és egy fél diós csigát (kapok is mindig a felezési mániámért, de különben hogyan ehetnék mindenből?)
6.gyűlölöm a német nyelvet
7.sokszor alábecsülöm magam
8.ha lenne írói vénám, akkor útikönyv író akarnék lenni (utazhatnék minden hová, és még nekem fizetnének érte... nem hangzik rosszul, mi?:D)
9.jó vagyok a számokkal, a matekot is szeretem (kivéve a valószínűségszámítást, az az ősellenségem)
10.imádok vezetni, bár nincsenek autóversenyzői reflexeim, de ez nem állít meg abban, hogy minden adandó alkalommal én pattanjak a volán mögé
11.maximalista vagyok

És akkor jöjjenek Nancy kérdéseire a válaszok:

1) Tudja a közvetlen környezeted, hogy blogot vezetsz?
1.) A családom, és egy barátnőm tudja, de a címet nem árultam el, és annyira nem is érdekelte őket.

2) Vettél már meg könyvet csak azért, mert beleszerettél a borítóba?
2.) Háááát...őszintén?:D Megesett már, de azért előtte egy kicsit mindig utána nézek molyon, és ha nagyon rosszak az értékelések, akkor összeszorítom a fogaimat, és otthagyom a boltban.

3) Mi a kedvenc könyvműfajod?
3.)Nincs kedvencem, mindenevő vagyok, bár az tény, hogy legtöbbet YA fantasyt olvasok. De attól még nem ez a kedvencem.

4) Sorozatokat olvasol inkább vagy egyedülálló könyveket?
4.) Próbálok egyedülálló könyveket, de nem sokszor sikerül. De ha sorozatba is kezdek, próbálok olyanba, ami maximum három kötetes.


5) Melyik az a könyv, mit a leginkább szeretnél, hogy itthon is megjelenjen valamelyik kiadó gondozásában?
5.) A Heist Society Ally Cartertől. Hatalmas kedvenc, de itthon senki nem ismeri. (Olvassátok el!)


6) Hány könyvet szoktál magaddal vinni  egy - egy nyaralás alkalmával?
6.)50-et legalább az utóbbi években. Ott a csalás, hogy ezek a kindle-n foglalnak helyet.:D Az ebook olvasó korszakom előtt egy hétre legalább 5-6 könyvet vittem, nincs is jobb annál, mint mikor az ember a tengerparton olvasgat.


7) Melyik könyvbeli helyszínre költöznél a legszívesebben, ha megtehetnéd?
7.)Nem tudom... képzeletbeli világba biztos nem, maradnék inkább a valóságnál.


8) Melyik könyvszereplővel töltenél el legszívesebben egy délutánt?
8.)Passz... az összes kedvencemmel, van belőlük vagy száz.:)


9) Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
9.)Szintén passz, nem tudnék egyet kiemelni. Sok könyv sokféle hatással van rám, nem tudom ezeket a hatásokat növekvő sorrendbe rendezni.:)


10) Milyen színű felső van rajtad jelenleg?
10.) Erre végre tudom a választ!!! Zöld.


11) Meg tudod mondani mennyi az idő jelenleg, anélkül, hogy az órára pillantanál? (csalni nem ér :P)

11.) Nem, 10 percet tévedtem.:P




Rebel kérdéseire a válaszok:
1. Vannak könyves heppjeid? (pl. nem szereted a gerinctöréses könyveket, szamárfület, stb.)
Van hát, utálom ha bármi baja történik egy könyvnek. A szamárfülért haragszom, a gerinctörés pedig főbenjáró bűn nálam.
2. Könyvtári könyveket vagy inkább saját könyveket olvasol többet?
Régebben a könyvtáriak voltak többségben, de egy-két éve már inkább a sajátok.
3. Ha lehetne egy könyvtárszobád milyen lenne?
Nagy! Nagyon nagy!:D Egy hangulatos kis olvasósarokkal benne, jó süppedős fotelekkel, és hangulatos lámpákkal.
4. A családodban/baráti körben te vagy a legnagyobb könyvmoly?
Hát, attól függ. Ha a mennyiséget nézzük, akkor igen. De a családomban az olvasás alap, a szüleim is sokat olvasnak, csak nekik nincs rá annyi idejük, mint nekem.
5. Próbálsz rávenni embereket a környezetedben az olvasásra? 
Néha barátokat próbálok, eddig nem túl sok sikerrel.
6. Ha éppen nem olvasol, akkor mivel töltöd a szabadidődet?
Filmek, sorozatok, mozi (most nyáron minden második héten mozizok, tök jó!:D), de szeretem a szabadtéri programokat is.
7. Ha könyvet vásárolsz, akkor befolyásolnak a molyos/blogos ajánlások, jó kritikák?/Vagy inkább beleolvasol a könyvesboltban esetleg a könyvtárban az adott könyvbe?
Nem szoktam beleolvasni, mert én pár oldal alapján nem tudom megítélni, hogy vajon tetszene-e. A moly és a blogok viszont nagyban befolyásolnak, itt kapok új ötleteket is, és ha valamit kinéztem már, akkor is utánanézek annak, hogy a többiek mit gondoltak róla.
8. Volt már, hogy csak a jó cím/borító miatt vettél meg egy könyvet? Ha igen, mellé fogtál vele, vagy nem?
Olyan, hogy csak és kizárólag amiatt nem fordult elő. De gyakran ezek miatt figyelek fel egy könyvre.
9. Azok a könyvek amik mégsem nyerik el a tetszésedet, eladásra vagy cserére kerülnek inkább?/Vagy esetleg megtartod őket, akkor is, ha tudod, hogy lehet, hogy sosem nyitod ki még egyszer?
Nem vagyok nagyon szentimentális alkat, simán elcserélem még a közepes könyveimet is. Reálisan kell szemlélni ezeket a dolgokat. (Ki tudja, honnét van ez az idézet?:D)
10. Melyik könyvszereplő bőrébe bújnál bele, és miért?
Minden kedvenc könyvem főszereplőinek bőrébe, hogy megnézhessem az ő világukat. De tartósan nem maradnék.
11. Ha könyvet írnál, mintáznál magadról egy szereplőt? 
Valószínűleg igen, mert a leghitelesebben biztosan arról tudnék írni (már ha tudnék írni), amit a legjobban ismerek. (Nem mintha magamat annyira ismerném, de még mindig jobban, mint bárki mást.)




És időközben még SarahSparkle is átadtam nekem a díjat, köszi!:) (Ha még néhány napig elszuttyogok, akkor talán megint megkapom valakitől.:D)
1. Az olvasott könyveid közül melyik az a hely, ahova legszívesebben beköltöznél,és ott maradnál életed végéig, és melyik az, ahova sosem lennél képes költözni?
Nem költöznék olyan helyre, ahol nagyon alacsony az átlagéletkor, vagyis a nagyon veszélyes világokat csak a saját dimenziómból szeretem szemlélni.:D
Olyan hely, ahová örökre elköltöznék nincs, nem akarnám az egész életem egy helyen tölteni.

2. Miközben olvasol szoktál színeket/zene számokat/filmeket vagy bármit  párosítani a stílushoz? Mit?
Szoktam, van is erről egy asszociáció elnevezésű rovatom.:) Színeket egyébként annyira nem szokásom könyvekhez rendelni, de filmeket és zenéket igen. Hogy mikor mit, az teljesen az adott regénytől függ.

3. Melyik könyv az, amitől úgy is könnyekben törsz ki, hogy már tudod, mi fog történni?
Nem vagyok könyvön sírós fajta, nem azért, mert nem hat meg, csak nem szeretem kimutatni. Még akkor sem, ha egyedül vagyok, nem tudom, miért.

4. Melyik könyv az, amiből még nem készítettek fimet, de szeretnéd, ha ez a jövőben változna?
Brent Weeks Éjangyal trilógiájából egy kickass fantasy filmet lehetne csinálni! De a Heist Society-t is szívesen látnám filmen, és ennek a jogai már el is keltek. Állítólag Drew Berrymore tette rá a kezét. ;)

5. Mennyire követed a “divatot” olvasás terén? Azt olvasod, ami éppen “menő” vagy ami téged a legjobban érdekel?
Ez a kettő nálam sokszor egybe esik. De csak azért, mert valami menő, soha nem olvasnám el (miért is tenném?). Viszont ha valami körül nagy a hype, az ismerőseim dicsérik, és még a sztorija is érdekel, akkor naná, hogy elolvasom!

6. Ha lenne annyi pénzed, hogy bármennyi könyvet megvehetnél,és bemennél egy antikváriumba, ahol csak régi könyvek találhatóak, mik lennének az első választásaid?
Huh... nehéz kérdés. Egy első kiadású példány a Büszkeség és balítéletből mindenképp kéne. Nem olvasni, csak úgy vitrinbe kiállítani, és nézegetni. A fogdosásról lemondanék, mert azt nem hiszem, hogy bírnák a lapok.:D

7. Kivel szoktad megbeszélni a könyves élményedidet?
A blogommal, meg a molyokkal.:D De néha a családdal is, meg egyszer-kétszer barátokkal, de ők sajna messze nem olvasnak annyit, mint én.

8. Magyar vagy külföldi könyveket részesíted előnyben? Mit gondolsz a mai magyar írókról?
Több külföldit olvasok, de nem azért, mert jobbak lennének, csak ott nagyobb a szórás, és nagyobb eséllyel találok olyat, amit szeretni fogok. Szerintem ma kevés jó magyar író könyve jelenik meg, és inkább a nekem nem tetsző irányvonal (arról beszélek, amikor valaki a külföldi YA bestsellereket próbálja utánozni) dominál.

9. Melyik a kedvenc magyar íród? Miért?
Ahogy könyvből, úgy íróból sem tudok kedvencet megnevezni. Még akkor sem, ha csak a magyarok játszanak. Van egy csomó.

10. Mit gondolsz arról, hogy az emberek többsége azért nem olvas, mert idő igényes, és inkább a gép előtt ülnek egész nap valami játékkal?
Azt, hogy ez a tény sokat elmond róluk. Sznob vagyok? Lehet, de én abban nőttem fel, hogy az értelmes emberek olvasnak. Nem feltétlenül annyit, mint én, de azért életükben elolvastak már néhány könyvet saját szórakozásukra, épülésükre.

11. Ha könytárba mész, általában mennyi könnyvel jössz ki onnan? Annyival, amennyivel lehet, vagy precizen csak egyet hozol ki? 
Sokkal. Régebben mindig a limit körül voltam, mostanában már 3-4 könyvvel be szoktam érni, mivel az ebook olvasómon is van egy csomó könyv,a mit még nem olvastam.

És akkor most gyorsan posztolom is a bejegyzést, mert ugyan nagyon hízelgő ennyi kérdésre válaszolni, de valamit muszáj megőriznem a személyemet körüllengő misztikumból. xD


2012. augusztus 1., szerda

Jennifer L. Armentrout: Obsidian (Lux 1)

Kelly írt erről egy jó kritikát, ami rögtön meghozta a kedvem ehhez a regényhez, hiszen ahol a női és férfi főszereplő sokat piszkálja egymást, az nálam mindig nyerő szokott lenni (lásd a Perfect Chemistry-t, minden idők egyik legjobb romantikus regényét ;D). (Ugyan a történet miatt volt egy kis Negyedik utánérzésem, de reméltem, hogy csak a földönkívüli téma miatt.)

Kat új városba költözik az anyukájával, így próbálják feldolgozni Kat apjának elvesztését. A szomszédban egy ikerpár lakik, az egyikük, Dee egy kedves lány, akivel hősnőnk azonnal össze is barátkozik, azonban Daemon, az ikerpár kellemetlenebbik fele azonnal nagyon ellenszenvesen és bunkón viselkedik. És ahogy egyre több időt kényszerülnek Kattel együtt tölteni, úgy lesz egyre elviselhetetlenebb a srác...

Közben azonban Kat furcsaságokra lesz figyelmes, az ikerek szinte már lehetetlen dolgokra is képesek, bár próbálják elhitetni a lánnyal, hogy csak képzelődik...

Valami nagyon jóra számítottam, annak ellenére, hogy Kelly írása előtt egyáltalán nem érdekelt a regény, mert nagyon tizenkettő egy tucat YA fantasynak tűnt. És így utólag azt kell mondjam, hogy az első megérzésem nem ment nagyon mellé. Volt benne néhány jó dolog, de különlegesnek semmiképp nem mondanám ezt a regényt.

De kezdem inkább a negatívumokkal.
Nem egyszer volt dejavu-m olvasás közben, először nem is tudtam miben voltak ennyire hasonló cselekmény elemek, de aztán leesett, hogy a legnyilvánvalóbban, vagyis a Twilightban. Itt is van nagyon hasonló menzás jelenet (bár itt más a vége), meg hasonszőrű autós-megmentős jelenet. Nem egy az egyben ugyanolyan, de az alapkoncepció tagadhatatlanul ugyanaz. Nem is beszélve Kat roppant értelmetlennek tűnő önfeláldozásáról (most komolyan azért kellett veszélybe sodornia a saját életét, hogy a gonoszok ne találhassák ki, hogy hol laknak a Luxenek??! Hát szerintem egy költözés kicsit jobb, mint egy temetés, de persze Kat logikájáig én nem érhetek fel.)

És sajnos a Negyedikhez való hasonlóság sem merült ki annyiban, hogy itt is földönkívüliek vannak. Az Arumok (rossz E.T.-k) nagyon emlékeztetnek a Negyedik főgonoszaira, a céljaik is kísértetesen hasonlítanak, ők is elpusztították a Luxenek (jó E.T.-k bocsi xD) bolygóját, és csak néhányaknak sikerült megmenekülni onnét.
Szóval a sztorinak ezt a részét nem zártam a szívembe, eredeti ötletekben nem bővelkedett.

Most mondom azt, ami tetszett, mert szerencsére olyan is volt!
A főszereplők egész jók (a mellékszereplőkről nem mondok semmit, mert most a pozitívumok résznél tartunk). Kat nagy vágyától, hogy mártír lehessen, eltekintve egész jó hősnő volt, szellemes riposztokkal Daemon szurkálódásaira. (Az az e miért kellett a nevébe?! Ettől annyira nagydarabnak tudom csak elképzelni, pedig a leírás szerint nincsen asztal méretű háta. Na jó, ezt azért nem rovom fel a regénynek, ez csak egyéni szocprobléma nálam.:D) És szerencsére Kat nem hagyja, hogy bárki szívassa, vagy kihasználja, úgyhogy még azt is rá lehet fogni, hogy feminista. Nem esik hasra csak azért, mert a szomszéd földönkívüli (izé..ez hülyén jött ki) történetesen rohadt jól néz ki.

Daemon sem volt rossz, neki is voltak jó szövegei, meg még jó néhány szimpatikus jellemvonása. De amit tényleg szerettem a regényben az a szerelmi szál volt, vagyis Kat és Daemon közös jelenetei. Tényleg izzott a levegő, és a laptopos jelenet nekem is a kedvencem lett.:) Ráadásul még a szokásos kliséket sem vetette be eddig Armentrout, úgyhogy ott a pont!

Ami pedig minden könyvesbloggernél extra pontokat fog szerezni az írónőnek, az az, hogy "mi" is bőven vagyunk emlegetve, az amerikai társaink legalábbis. Kat ugyanis maga is könyvesblogger, és úgy egyébként is imád olvasni, az olyan hősnőt pedig nehéz nem kedvelni.:) Egyébként meglepett, hogy mennyi mindent tud erről a "műfajról" az írónő, főleg mivel nem is elsőkönyves. tehát eddig sem a blogján élte ki írási hajlamait.

Összességében nem rossz ez a regény, de egy erősebb középszernél nem is jobb. Gondolkoztam rajta, hogy molyon adok négy pontot neki, már csak a könyvesbloggerek gyakori emlegetésért is, de aztán győzött a szívem szőrösebbik fele, hiszen ettől még nem lesz jobb a regény. Azt, hogy folytatom-e, még nem tudom.

(Kelly csúnya beszédet emlegetett, de ez nekem egyáltalán nem tűnt fel. Lehet, hogy azért, mert az Első törvényben minden második szó káromkodás volt?:D)

Nyelvezet: 3/5 Szokásos YA nyelvezet, elég könnyű.

2012. július 31., kedd

Borítómánia



Néhány hete voltam egy kastélyban, és annak a szobái nagyon hasonlítottak erre (ott sem volt pénz a bútorokra). Egyébként egy borongós hangulatú, arisztokratákról szóló, 20. század fordulóján játszódó történetről van szó. Hm...

Joe Abercrombie: Az első törvény trilógia



Tavaly olvastam az Éjangyal trilógiát (imádtam), és azzal együtt még ezt kezdte el kiadni a Könyvmoly, ráadásul ezt is agyon dícsérik, szóval úgy gondoltam, ez lesz a nyár nagy dobása könyves téren nálam. Hát nem ez lett.

Az egész trilógiát egyben olvastam, a kezdésre már nem is igazán emlékszem, szóval megint a kiadótól nyúlom le az ismertetőt:

Kilencujjú Logennek, a hírhedt barbárnak végül elfogyott a szerencséje. A kelleténél eggyel több viszályba keveredett bele, és hamarosan halott barbár válik belőle. Nem marad utána semmi, csak vacak dalok és halott barátok.

Jezal dan Luthar, az önzőség szobra nem vágyik veszélyes kalandokra, legföljebb a vívópáston szeretne dicsőséget kivívni magának. Csakhogy kitörni készül a háború, és a fagyos észak csatamezőin sokkal véresebb szabályok szerint küzdenek.

Glokta inkvizítor, a nyomorékból lett kínvallató semmit sem szeretne jobban, mint hogy koporsóban lássa hazatérni Jezalt. Persze ő mindenkit gyűlöl. Aki az árulást próbálván száműzni az Unióból, egymás után hallgatja a vallomásokat, annak aligha marad ideje barátságokat kötni – ráadásul a holttestek mutatta legfrissebb nyom talán egyenesen az állam rothadó szívébe vezet… Már ha elég ideig életben marad, hogy követhesse…


Nem volt ez rossz egyáltalán (ha az lett volna, nyilván nem olvasom el az egész trilógiát egyben), de nem éreztem azt, hogy belebizsergek a fordulatokba, mint az Éjangyalnál.

Mindent kiforgatott itt az író, amit csak ki lehet a fantasy kategórián belül, ezt molyon is többször olvastam, és tényleg  nem nagyon lehet vitatkozni ezzel az állítással.
A szereplők közül nem sokakat kedveltem, talán csak Logent szerettem maradéktalanul. Pedig finoman szólva ő sem volt szent, de mégis a hozzáállása a dolgokhoz nagyon tetszett. Ferrót annyira nem bírtam, főleg mivel minden második információ,a mit róla kaptunk, arról szólt, hogy hogyan tud sziszegni. Glokta humora időnként tetszett, de az a mérhetetlen önsajnálat amiben elmerült, nem volt szimpi. Jezalt eleinte jól seggbe billentettem volna, aztán idővel kicsit kevésbé akartam a falba verni a fejét, bár azért ráfért volna.

A fordulatok eleinte kiszámíthatatlanok voltak, de aztán a harmadik kötetre már kiismertem az írót, és onnét kezdve nem sok meglepetést tudott okozni. Azért az jó érzés volt, mikor több száz oldallal előbb rájöttem, hogy ki áll a dolgok mögött, és mit akar elérni.

A három kötetet nem akarom külön venni, számomra egy történet az egész, de azért ha az a kérdés, hogy melyik volt a kedvenc részem, akkor a válasz a második lenne.

A humort rengetegen dicsérik, de velem nem rezonált. Volt részenként egy-két megjegyzés, amin felnevetettem, de egyébként csak néhány keserű mosolyt sikerült kicsalnia belőlem. Legtöbbször erőltetettnek éreztem, és néha már túl morbid volt, pedig én szeretem a fekete humort (csak ezek szerint nem az ennyire feketét :D).

A lezárásról még meg kell emlékeznem, mert nagyon keserű szájízt hagyott maga után. Ez nem is lezárás, több szál maradt nyitva, mint amennyi a regény kezdetén volt! Azért azt a körkörös lezáró motívumot értékeltem, meg értem az üzenetet, csak nem tetszik. Azt, hogy kinek lesz úgy ahogy happy end már csak onnét is lehetett tudni, hogy normál fantasyban ő lett volna az, aki unhappy endet kap. Kérek szépen folytatást egy normális zárással!

Összességében azért tetszett a történet, de nem akkora durranás, mint amire számítottam. Klasszikus fantasyból szerintem ez a cirka kétezer oldal elég is volt a nyárra.

Ui.: A harmadik kötet címe viszont nagyon ötletes.:)

2012. július 23., hétfő

Filmajánló - Lullaby for Pi (Altató Pínek)

 Megpróbáltam volna ráfogni erre a posztra is, hogy asszociációs, de egyetlen olyan könyvet sem tudtam előásni a fejemből, aminek bármi köze is lehetne ehhez a poszthoz, szóval ez most csak egy sima filmajánló. Nincs mentségem rá, maximum annyi, hogy erről a filmről még úgysem hallottatok.:)

A feleségét még mindig gyászoló zenész, Sam az estéit egy hotel szobában tölti, egy olyan telefonhívásra várva, amiről tudja, hogy sosem fog megérkezni. Egyik nap azonban egy ismeretlen lány hirtelen beront a szobába, és beszalad a fürdőszobába. Mire Sam  feleszmél, a lány be is költözött a fürdőszobájába. A neve Pi. Elkezdenek beszélgetni, az ajtón keresztül, mivel Pi nem hajlandó kinyitni...


Ez is csak egy romantikus film, de végre egy kicsit különbözik a szokásos sémáktól, talán azért, mert francia-kanadai koprodukció, és nem amerikai film (ennek ellenére angolul beszélnek benne). A sztorit is élveztem, a színészek is jók voltak (az a kalap <3), olyan művészesen bolondosak, ritkán kiszámítható reakciókkal.   De a legjobban a hangulat tetszett, amit a zene alapozott meg. Jazzes-bluesos dallamok dominálnak főként a filmben, és ettől kicsit "füstös" hangulata lesz az egésznek, rögtön beszippantott. De aki nem bírja ezt a zenei műfajt (feltételezem, hogy ez az olvasók 99,9%-át jelenti :P), a sztori miatt annak is érdemes adnia egy esélyt.
A rossz hír, hogy csak angolul érhető el, magyar feliratról nem tudok.