Cayla Kluver: A vérző hold örökösei 1-2

A klasszikus fantasy bizonyos időközönként létszükségletté válik számomra, és most épp nem nagyon volt más kéznél, úgyhogy elkezdtem Kluver kevéssé méltatott trilógiáját. Bár szerintem nem katasztrofálisan rossz, azért a jótól is biztos távolságra van.

"Hytanica és Cokyri királysága ősi ellenségei egymásnak. Hytanica királya azonban már belefáradt a harcokba, a felelősséget tovább akarja adni, és ezért mielőbb férjhez akarja adni lányát, a 17 éves Alera hercegnőt. A kiszemelt jövendőbeli jóképű, tehetséges, kiváló harcos, ám elviselhetetlenül arrogáns.
Egy nap a királyi palota kertjében elfognak egy cokyri lányt és egy fiút. Alera hercegnő és az idegen fiú között minden tiltás ellenére szerelem szövődik.Kalandjaik során nem csak a legendák erejével, hanem a felnőtté válással is meg kell küzdeniük."

Tanulós időszakban nem bánom, ha közepes könyv kerül a kezembe, így legalább nincs rá késztetés, hogy egész nap olvassak. Úgyhogy ilyen szempontból tökéletes volt a regény, minden egyéb szempontból... hát, nem igazán.

Gyorsan lehet vele haladni, leginkább azért, mert az első részben alig történik valami. Egy mondatban összefoglalva a cselekményt: a főhercegnőhősnő ül a szobájában, és mindig kapja az infókat, hogy mi történt a királyságban. Ez egy kényelmes megoldás arra, hogy ne kelljen csatákat, összecsapásokat, különböző titkos küldetéseket részletesen elmesélni, csak éppen pont ezek hiányoztak nagyon a regényből. Ha 100 oldalon keresztül készülünk egy csatára, akkor annál azért többet várnék, hogy: nyertünk (meg esetleg két bekezdést arról, hogy a hadvezérünk milyen zseniális).

A második részre viszont az egyik karakter, Steldor teljesen megváltozott, őt lehetett kedvelni, ezért ez a kötet jobban tetszett az elsőnél. Ráadásul itt Alera se a szobájában ücsörög végig, hanem ő is belekeveredik az események sűrűjébe. Csak sajna még mindig nem lép ki a tyúkeszű királykisasszony szerepéből.

Nem nagyon van egyéb mondanivalóm a két könyvvel kapcsolatban, hacsak nem az, hogy a harmadikat nem fogom elolvasni. Egyedül az érdekelt volna, hogy Alerának lesz-e annyi esze, hogy Steldort válassza. De arra jutottam, hogy azért annyira nem izgat, hogy még 500 oldalon keresztül a csaj egoizmusával töltsem az időmet. Úgyhogy utánaolvastam inkább goodreads-en, SPOILER gondoltam, ha mégis megjön az esze Steldor ügyben, akkor elolvasom. Nem jött meg. SPOILER VÉGE

Vizsga ás ZH időszakra ajánlom, egyébként nem. Ennél könnyedén lehet sokkal-sokkal színvonalasabb fantasy-t is találni. Arról nem is beszélve, hogy ez sokkal inkább mese, mint fantasy.

(Miért ez a rémség lett a második borítón???)