Mostanában egyfolytában olyan sztorikba futok, amik érintik a katonákat (The Lucky One c. film, és a Pushing the Limits is), szóval gondoltam most olvasok egy olyan könyvet, ami ezt a témát mélyebben is feszegeti. Engem nem a bumm-bumm érdekel, hanem az, hogy ezzel hogy képesek megbirkózni a résztvevők, így ez a könyv nagyon adta magát.Travis másfél évig volt Afganisztánban, azonban most eltávot kap, így hazatér családjához, akikkel azóta nem sok kapcsolatot tartott. Az apja még mindig csalódásként kezeli a fiút, az anyja túláradó lelkesedéssel próbál a kedvében járni, az öccse pedig lenyúlta a kocsiját és barátnőjét, csakúgy, mint eddig mindent, ami Travis-é volt. Ráadásul a fiút hallucinációk kísértik, nem tudja feldolgozni legjobb barátja halálát. Az egyetlen, akit Travis tényleg szívesen lát újra, az Harper, a fiú egykori majdnem barátnője, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz...
Olvasmányos, jó kis regény ez, komolyabb témákkal megspékelve. Tényleg kicsi, mert nagyon rövid, egy nap alatt elolvastam, pedig nem faltam egész nap a betűket. Ugyanakkor egy dolog zavart, méghozzá az, hogy lehetne sokkal jobb is! Kicsit vázlatszerűnek tűnik nekem, egyes részeket sokkal jobban ki lehetett volna bontani, csak jobban bele kellett volna kukucskálni Travis lelkébe. Mert még rengeteg potenciál lett volna a történetben (főleg arra gondolok, hogy a háború hogyan hat az emberre, miként lehet elviselni azt a rengeteg szörnyűséget, ami a mi számunkra csak távoli, nem is egészen valóságos dolognak tűnik), és nagyon sajnálom, hogy nem lett kihasználva.
Ennek ellenére érdemes volt egyszer elolvasni, ugyan a történet nem hiszem, hogy sokáig velem fog maradni, de amíg olvastam, élveztem. Egy vasárnapi napra teljesen megfelelt!
Nyelvezet:2,5/5 Átlagos YA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése