2012. május 31., csütörtök

Megidézve

 A posztoljunk minden héten sokat projektem egy hét után befürdött, most is csak egy idézetes bejegyzésre van időm, meg erőm. Azért a sok-posztos irányú törekvéseimet még nem adtam fel egészen, érettségik után (ami még egy hónap, ááááá) időm biztosan több lesz, meg remélem, kedvem is.

Na, de a lényeg, vagyis két véletlenszerűen kiválasztott mondat az aktuális olvasmányomból:

" Azért, Locke Lamora, mert egy nap bárókkal, grófokkal és hercegekkel fogsz együtt étkezni, valamint kereskedőkkel, tengernagyokkal, tábornokokkal és úrhölgyekkel! És amikor ez történik... - Lánc két ujjal megemelte Locke állát, hogy a fiú szemébe nézzen. - Amikor ez történik, szegény ostobáknak fogalmuk sem lesz róla, hogy valójában egy tolvajjal ülnek egy asztalnál."
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

2012. május 26., szombat

Borítómánia




Motor!!!! (Jó, igazából robogó és lila, de akkor is!:D) Ez a robogózás Olaszországban életérzés valami olyasmi, amit egyszer én is nagyon kipróbálnék! A mediterrán olasz hangulat nagyon átjön a borítóról, ezért is tetszik annyira. Sajna a könyv a goodreads értékelések alapján nem túl fényes, de szerencsére ez a rovat nem csak a jó könyvekről szól.:)

2012. május 25., péntek

Modern Tündérmese (Alex Flinn: Csók, pont jókor)

A hogyan csináljunk egy ezerszer hallott meséből manapság is élvezetes (de még mennyire!) regényt című sikertörténet receptje következik:

Hozzávalók: egy öntelt királykisasszony a 18-dik századból
                    egy kissé link amerikai srác a 21-dikből
                    egy kissé kleptomániás haverja a link amerikainak
                    egy sértett, gonosz banya
                    egy db Eufrázia (helyettesíthető bármely Belgium melletti, nem létező kis országgal)
                    egy "bazi nagy sövény" Eufrázia körül
                    egy átok
                    300 év
                    egy európai körutazás, ami a link amerikait nagyon untatja
                    egy varázslatos csók (a királylány és az amerikai srác között)
                    és természetesen egy ORSÓ (ez nagyon fontos, enélkül az orsómizéria nem alakulhat ki)

Elkészítés: A hozzávalókat egy nagy tálban (vagy Word dokumentumban) kotyvasszuk egybe, utoljára pedig a csókot adjuk hozzá! Így kapunk egy 316 esztendős királykisasszonyt (ezentúl csak Talia), aki átaludta az elmúlt 300 évet, meg egy nagyon meglepődött amerikai srácot (ezentúl Jack), akinek esze ágában sincs feleségül venni Taliát, pedig a királylány ezt nagyon szorgalmazza. Taliának ugyanis egyetlen igaz szerelme csókjára kellett volna felébrednie, de úgy tűnik, hiba csúszott a számításba. Most adjuk hozzá a keverékhez a kleptomániás havert, aki lenyúlja a koronát (miközben Jack Taliával smárol). Eközben ébresszük fel a várnépet is, akik rossz néven veszik, hogy egy fura ruhákba öltözött idegen lopja a koronájukat. Most várjunk pár percet, eddigre Jack a várbörtönben találja magát, ahonnét Talia megszökteti, azzal a feltétellel, hogy Jack magával viszi őt Amerikába. Így tehát a 316 éves királylány, és az eddigre kissé nyűgös amerikai elindul Amerikába...

A továbbiakban semmi dolgunk nincs a masszával, csak tegyük a sütőbe, és figyeljük, hogy mi sül ki belőle!


"Egyes számú probléma: gőzöm sincs, merre lehet a hotel.
 Kettes számú probléma: egy bazi nagy sövény veszi körbe ezt az országot.
 Hármas számú probléma: én nem - tényleg nem - veszem el ezt a királykisasszonyt."


Sok, sok jó dolog, ennyit elárulhatok előre!:D

Tartottam tőle, hogy egy megint Beastly-klónt fogok olvasni, ezúttal Csipkerózsika sztorival (ugyan a Beastly tetszett, de egy elég volt belőle), de hogy mekkorát tévedtem! Ez sokkal sokkal sokkal jobban tetszett, pedig azt is szerettem!

A stílus egyszerűen isteni! Olyan aranyosan-lükén-imádnivaló!:D Ahogy Talia belecsöppen a 21-dik századba, és a nagy zöld boci szemeivel rácsodálkozik a modern kor vívmányaira, azt nem lehet elmesélni (illetve én nem tudom, Flinn igen)!

"South Beachen minden nő elképesztően magas és hihetetlenül karcsú. Talán valami éhínség, vagy egy skarlátjárvány söpörhetett itt végig."

De amikor Jack szemszögéből látjuk a dolgokat, a fennhangon rötyögés akkor is garantált, ő meg annyira amerikai és annyira 21-dik századi, amennyire csak el tudjátok képzelni. Taliával összerakva jó kis civakodós párost alkotnak. (A jellemfejlődés náluk nagyon jól van ábrázolva, észre se vettem, hogy mikor szerettem meg ennyire Taliát.)

"És közben arra gondoltál, mennyire szép vagyok? Vágok egy grimaszt, ő pedig folytatja. – Ó, nem érdekes. Persze hogy erre gondoltál. Mindenki egyetért abban, hogy én tökéletesen káprázatos vagyok. – Meg szerény."

A történet egy igazi tündérmese, ahol senki nem az akinek látszik, még a gonosz banya sem! Eszembe juttatta azokat az estéket, amikor még kiskoromban Anya ilyesmi meséket olvasott nekem elalvás előtt (egy teknősös borítójú könyvben voltak, talán megvan még valahol a padláson). Azt hiszem, azóta szeretem a királykisasszonyokat!

Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, ennél szórakoztatóbb ifjúsági regényt nem találtok egykönnyen! Sok kacagást hozzá mindenkinek!

A könyv megjelenik a Könyvhétre (június 7-11)!
Köszönet az olvasási lehetőségért a Könyvmolyképző kiadónak!

Ui.:Az 1700-as évek a 18-dik században volt, nem a 17-dikben.:)



2012. május 24., csütörtök

Megidézve

Az idézetes rovatszerűség következő izéje lenne eme posztocska.:)

(Ezúttal egy véletlenül kiválasztott részlet jön az aktuális olvasmányomból.)

"- Mi történt? Az előbb még teljesen jól voltál.
Rám néz, aztán sikítani kezd.
- Még hogy jól? Jól? Átaludtam majdnem háromszáz évet! 
Odakint a lépcső felől zűrzavar támad, emberek szaladnak, aztán kiáltoznak.
- Állj! Tolvaj!
Travis tűnik fel az ajtóban. 
- Jack, húzzunk innen! Ezek mind felébredtek, és most azért üldöznek, mert elloptam a koronát!"

(Alex Flinn: Csók, pont jókor)

Jön, jön, jön!!!

A rovat eheti részében egy olyan magyar megjelenéssel foglalkozom, ami a Könyvhéten (június eleje) érkezik:

Sarah Dessen: Altató

Végre!!!! :D Évek óta várom, hogy megint kiadjanak valamit Sarah Dessentől. Ő az az írónő, akit mindenki szeret, aki olvassa, csak nem olvassák elegen. Nincs körülötte komoly hype, pedig lehetne, mert nagyon ért a szavakhoz, a valós problémákhoz és ezek ábrázolásához. És a szereplői is mindig nagyon emberiek és szerethetőek. Egyszerűen piszok jól ír, na.

Igaz, hogy az ő könyveiben nincs természetfeletti, és enélkül ifjúsági regényt eladni lassan lehetetlenné válik (vagy csak én vagyok nagyon pesszimista?:P), de van helyette egy csomó sokkal jobb dolog! A Tökéletes, és a Figyelj rám! c. könyveiről írtam régebben, azokat is ajánlom mindenki figyelmébe, az új megjelenéssel egyetemben!

Ui.: Akik már olvasták angolul (most a magyar bloggerekre gondolok), azok kivétel nélkül imádták, szóval nagyon bizakodó vagyok.:)


2012. május 23., szerda

Take me home (asszociációs poszt)

 A rovat második posztjában az Amy and Roger's Epic Detour c. könyv jutott eszembe a Take me home című, tök ismeretlen film nézése közben.

Ismertető (saját fordítás): Nem sokkal azután, hogy Thom felcsap illegális taxisofőrnek New Yorkban, Claire felbéreli a férfit, hogy vigye el őt Californiába, ahol a nő apja egy szívroham miatt kórházba került...

Az asszociáció oka ezúttal szimplán csak a téma, mindkét könyv egy Amerikán keresztül vezető roadtripről (autós utazásról) szól. Ezek a történetek a gyengéim, mivel nekem is ez az egyik nagy álmom.:) Viszont sok olyan filmet, ami kifejezetten az utazással foglalkozik nem tudnék mondani. Ezért is örültem annyira, mikor rábukkantam erre a gyöngyszemre a múlt héten. Ez egy független film, tehát nem költöttek rá gigászi összegeket, nincsenek benne nagy bummok, se hollywood-i sztárok. Viszont van helyette feelgood hangulat, jó színészek, gyönyörű tájak, vicces jelenetek, és persze a metaforikus értelmezhetőség (tudjátok, a szokásos: a főszereplők keresik az életük értelmét).

Nagyon ajánlom angolul értőknek, talán egyszer valaki majd feliratot is készít hozzá!


2012. május 22., kedd

Cassandra Clare: City of Lost Souls

“What’s wrong, little sis? You look upset.” She could barely catch her breath. “Cracked… my… nail polish slapping your… worthless face. See?” She showed him her finger—just one of them."

 Cassandra Clare-t sokakhoz hasonlóan én is imádom, főleg a Végzet Ereklyéi sorozatát (a másikat már kevésbé, de ez a téma nem ide tartozik) a negyedik rész ugyan sokaknak nem tetszett annyira, de nekem igen! Ez a mostani viszont egy kicsit kevésbé, ami egyetlen egy dolognak tudható be: Jace hiányának!

SPOILER a Bukott angyalok városára (a negyedik rész)
 De kezdem az elején, ugye a City of Fallen Angels ott zárult, hogy Sebastian feltámadt, és Jace-szel is művelt valami csúnyát (konkrétan vérátömlesztőset játszottak). Most kiderült, hogy ennek az lett a következménye, hogy Jace gonosz alteregója vette át az irányítást, és Jace 2.0 azon nyomban le is lépett Sebastiannel. Clary  persze magát hibáztatja a fiú eltűnéséért, majd mikor a többiek végre jól leszúrják, akkor nekiáll előkeríteni Jace-t. Közben a többiek is élik életüket, Izzy és Simon egyre közelebb kerül egymáshoz, Alec és Magnus a halhatatlanság miatt felvetődő problémákkal küzdenek, Maia és Jordan pedig szintén sok időt tölt együtt. Ezalatt persze mindenki ezerrel kutatja Jace hollétét, és próbálják kitalálni Sebastian gonosz tervét, mert abban mindenki biztos, hogy van neki...
SPOILER VÉGE


 Most jöttem rá, hogy én igazából minden szereplőt szeretek, senki nem átlagos sablon figura. Csapatként pedig nagyon jól tudnak működni.

 Simon eddig nem volt a kedvencem (persze ezután se lesz az, Jace-szel versenyezni fizikai képtelenség :D). Viszont most ő szállította a poénok nagyrészét, és szinte minden beszólása talált, de nagyon! Jace-szel meg még akkor is képesek cseszegetni egymást, mikor nincs is közös jelenetük.:D (Az a mottós dolog, hihihi.:D)


 Clary átment igazi kickass árnyvadászba, ezen csak örömködni tudtam, nekivaló ez a szerep! Mikor Sebastiannel bunyózott, az annyira adrenlinpörgető jelenet volt, hogy hű, meg há! És Clary milyen kemény lett, imádom! Üt, vág, ha ez nem segít, akkor meg beszól! Hell yeah!:D

 Jace viszont (számomra) fájdalmasan keveset szerepelt, mármint az igazi Jace-re gondolok. Persze a gonosz alteregóját is bírtam (mert ha valaki csak félig Jace, az még mindig sokkal jobb, mint ha egyáltalán nem Jace, ez az én filozófiám xD), neki is voltak imádnivalóan, szarkasztikusan Jace-es beszólásai, csak azt nem bírtam, hogy úgy ugrál, ahogy Sebastian akarja.

kicsi spoiler
 De a legvégén, amikor végre visszakaptuk az igazi Jace-t, akkor jobban örültem neki, mint valaha!:D És az a beszélgetés Claryvel, abban benne volt minden, ami ennek a történetnek a szíve-lelke! Imádom!!!
spoiler vége

 Seb-et is egész megszerettem volna (neki is bőven jutott a szarkasztikus humorból), ha nem ő lenne felelős a részben tapasztalt Jace hiányért. Azért így is jelentősen javult a Sebastian kedvelési faktorom, annyira őrült, hogy az már üdítő!:)

 Viszont azt el kell ismernem, hogy a könyv első háromnegyedénél hiányzott az az érzés, hogy nem bírom letenni a regényt. Mert lebírtam, különösebb fájdalmak nélkül. Pedig mikor olvastam, élveztem (ez abból is látszik, hogy kábé a könyv felét tudnám idézni), de ha egyszer abbahagytam, nem volt, ami visszahúzzon.

 Szerencsére a könyv utolsó negyedét viszont tényleg csak úgy habzsoltam, tele volt akcióval, csatával és izgalommal! Egyszerűen epikus volt megint! Ezért sokkal több ez, mint egy átlagos YA fantasy. Meg a hihetetlenül Végzet ereklyéi-s hangulat miatt, ezt a világot egy bekezdésből bárki felismeri szerintem, annyira jellegzetes ez az atmoszféra, amit Clare teremetett nekünk! 

 A nosztalgiázás is jó ötlet volt, sokszor az első részt idézi ez a regény, cselekményben és hangulatban is, úgyhogy azt most újra is olvasom.:)

 Összességében azért nagyon tetszett nekem ez az kötet is, főleg az utolsó negyede miatt, nagyon várom a következő részt! (Ami két év múlva jön! KÉT ÉV!!! Seriously???)

 Nyelvezet: 3,5/5 Clare nyelvezete nem a legegyszerűbb, főleg a leíró részek miatt, de a lényeget mindenki érteni fogja, aki olvasott már könyvet angolul.

2012. május 21., hétfő

Holly Black: Black Heart (The Curse Workers 3)



 “This is never going to be over,” I shout. “Someone will always be after me. There’s always consequences. Well, BRING IT. I am done with being afraid, and I am done with you.”


Holly Black! You're a genious!

Végre engem is teljesen megvett magának ez a történet! Kár, hogy ez a trilógia zárókötétre következett be, de jobb későn, mint soha!:)

SPOILER az első és második részre

Cassel lepaktált az ördöggel az FBI-jal, bár hivatalosan csak a tanév vége után fog taggá válni. De közben zajlik az élet, hiszen az anyját üldözi Patton szenátor, és az állam is. Ráadásul még egy hihetetlenül értékes gyémántot is elvesztett a mama, amit szerencsétlen módon éppen a maffiafőnök Zacharovtól tulajdonított el sok évvel ezelőtt. Most meg megpróbálta eladni neki, csak menet közben kiderült, hogy a kő hamis...
Cassel emellett még az FBI-nak is kénytelen dolgozni, bár a munka elsőre nem tűnik rossznak, hiszen az időközben közveszélyes őrültté vált Patton-t kéne eltennie az útból, de valami nem stimmel a tervvel. Eközben csak a gyémántot kéne megtalálnia az anyjának, Lilát sem ártana visszaszereznie, és egy iskolai zsarolási ügyet is meg kéne oldani. Közben pedig megpróbálni mindent ép bőrrel megúszni...

SPOILER VÉGE

Imádom, imádom, imádom ezt a kötetet!!! Itt most kicsit kevésbé sötét a történet, mint eddig, és ez már pont elég ahhoz, hogy telitalálat legyen nálam a regény!

Cassel pokolian, ijesztően, lenyűgözően okos, Sherlock Holmes is belehúzhat, ha ennek a srácnak a logikájával akar versenyezni! Egyszerűen zseniális!:D És vicces, a szarkasztikus kiszólásai szenzációsak (bár most is volt pár olyan szövege, ami már az erőltetett kategóriát közelítette, de a többivel bőségesen kárpótolt). A végén Cassel nagy húzása pedig olyan sok szinten briliáns volt, hogy az hihetetlen! (Heist rajongó énem csak úgy ujjongott örömében!:D)


I grin. “Oh, come on. It was some fine rhetoric.”
“Yeah, you’re like a modern day Abraham Lincoln.” He sets a plate of eggs and toast in front of me. “‘Let my people go.’”
“That’s Moses.”


Aztán mikor lement a főszál, már nagyon elégedett voltam. De egészen biztos voltam benne, hogy Holly Black kalapja kiürült, erre előhúzott egy újabb meglepetést! Majd egy újabbat! És megint egyet! Leborulok az írónő nagysága előtt! Black a csavarok királynője! (Ráadásul végig számítottam rá, hogy át leszek verve, de még így is simán megetetett. Nem rossz!:D)

A legtöbb írónál vagy előre kitalálhatóak a csavarok, vagy ha nem, akkor az általában azért van, mert teljesen légből kapott a dolog.  De itt nem! H. B. minden szükséges infót ide ad nekünk, csak szét kéne szedni, hogy mi melyik átveréshez kapcsolódik, és hogyan. És ez nehezebb, mint amilyennek hangzik.:)

A szerelmi szállal is meg vagyok elégedve, bár Lila továbbra sem a kedvencem, de a végén bebizonyította, hogy ő se most jött le a falvédőről, és megérdemli Casselt (többé-kevésbé :D). Sam és Daneca aranyosan normálisak, bár én Daneca szálát nem így zártam volna le. Mondjuk lehetne ebből egy spinoff! Na, légyszi, Holly!!! SPOILER És akkor itt be lehetne hozni papa Sharpe-ot is, aki le merném fogadni, hogy egy kicsit sem halott (inkább szenátor, hello Senator Raeburn!)! Úgy értem, kicsit gyanús, hogy először egy hajóbalesetben rendezte meg a saját halálát, aztán meg egy autóbalesetben tényleg meghalt? Aha, persze. SPOILER VÉGE Kérek spinoff-ot, folytatást, akármit!!!

Csak egyet mondhatok a végére: a francba! Miért most van vége?! Mikor végre belezúgtam abba a történetbe, amit papírforma szerint az elejétől kezdve imádnom kellett volna, csak eddig valami nem klappolt. Bezzeg most!

Aki egy pörgős, izgalmas, intelligens, csavaros, zseniális, keserű humorral fűszerezett történetre vágyik, az azonnal csapjon le erre a sztorira! És úgy emlékszem a molyon volt róla szó, hogy a Könyvmolyképző megvette a regény jogait, úgyhogy belátható időn belül nálunk is meg fog jelenni!

Nyelvezet: 3/5 Átlagos ifjúsági regények nyelvezeténél kicsit nehezebb, a világ kissé sajátos szókincse miatt.

Üdv a megújult blogon!

Sziasztok!
Ezentúl itt folytatom immár több, mint három éve tartó blogger pályafutásom (a blog szülinapját természetesen megint elfelejtettem, ez kezd törvényszerűvé válni a páratlan szülinapokon, de majd jövőre emeletes torta lesz).

Itt végre a hozzám hasonló amatőrök is tudnak blogsablont készíteni, és most olyan elégedett vagyok a kinézettel, mint egy jóllakott napközis.:D Ezt végre egészen a sajátomnak érzem, remélem nektek is tetszik!:) (Szerintem nagyon otthonos!:))

A korábbi írásaimat itt találjátok: http://konyvmania.freeblog.hu