Borítómánia

Matt Rees: Mozart's Last Aria

Kezeket fel, ha inkább lennél a borítón szereplő helyszínen, mint otthon a 800 fokos hőségben!

Trish Doller: Something Like Normal

 Mostanában egyfolytában olyan sztorikba futok, amik érintik a katonákat (The Lucky One c. film, és a Pushing the Limits is), szóval gondoltam most olvasok egy olyan könyvet, ami ezt a témát mélyebben is feszegeti. Engem nem a bumm-bumm érdekel, hanem az, hogy ezzel hogy képesek megbirkózni a résztvevők, így ez a könyv nagyon adta magát.

Travis másfél évig volt Afganisztánban, azonban most eltávot kap, így hazatér családjához, akikkel azóta nem   sok kapcsolatot tartott. Az apja még mindig csalódásként kezeli a fiút, az anyja túláradó lelkesedéssel próbál a kedvében járni, az öccse pedig lenyúlta a kocsiját és barátnőjét, csakúgy, mint eddig mindent, ami Travis-é volt. Ráadásul a fiút hallucinációk kísértik, nem tudja feldolgozni legjobb barátja halálát. Az egyetlen, akit Travis tényleg szívesen lát újra, az Harper, a fiú egykori majdnem barátnője, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz...

Olvasmányos, jó kis regény ez, komolyabb témákkal megspékelve. Tényleg kicsi, mert nagyon rövid, egy nap alatt elolvastam, pedig nem faltam egész nap a betűket. Ugyanakkor egy dolog zavart, méghozzá az, hogy lehetne sokkal jobb is! Kicsit vázlatszerűnek tűnik nekem, egyes részeket sokkal jobban ki lehetett volna bontani, csak jobban bele kellett volna kukucskálni Travis lelkébe. Mert még rengeteg potenciál lett volna a történetben (főleg arra gondolok, hogy a háború hogyan hat az emberre, miként lehet elviselni azt a rengeteg szörnyűséget, ami a mi számunkra csak távoli, nem is egészen valóságos dolognak tűnik), és nagyon sajnálom, hogy nem lett kihasználva.

Ennek ellenére érdemes volt egyszer elolvasni, ugyan a történet nem hiszem, hogy sokáig velem fog maradni, de amíg olvastam, élveztem. Egy vasárnapi napra teljesen megfelelt!

Nyelvezet:2,5/5 Átlagos YA.

Katie McGarry: Pushing the Limits

Megvan a nyár (év?) eddigi legjobb könyve! Mert ez valami rohadt jó volt! Go McGarry!

Már megint Elkeles-szel együtt emlegették ezt a könyvet, amikor legutóbb ez történt végül el sem olvastam az adott regényt (már a címére sem emlékszem), mert megjelenés után annyira rossz kritikák jöttek róla Elkeles rajongóktól. Na, most viszont teljesen helyénvaló a hasonlítgatás. Mert olyan, mint Elkeles. De mégsem olyan. De olyan jó!

A sztori két nem éppen gondtalan életű tinédzserről szól, akiket a legnehezebb időkben sodor egymás mellé az élet...
Echo legelső mondata a könyvben nagyjából így hangzik: "Az apám irányítás mániás, gyűlölöm a mostohaanyámat, a bátyám halott, és az anyám... nos... neki problémái vannak. Szerinted mégis hogy érzem magamat?" Echónak ráadásul sebhelyek vannak a karjain, egy olyan esemény miatt, amire nem bír emlékezni.
Noah élete szintén nem egy leányálom, mióta a szülei meghaltak az állam különböző családoknál próbálta elhelyezni őt, de mindig kiderült, hogy a gondozóknak csak a pénz kellett. Ráadásul a testvéreit, családja megmaradt részét is elszakították a fiútól, mivel Noah-t a rendszer problémásnak ítélte. A fiú legfőbb célja, hogy miután befejezte a középiskolát megszerezze testvérei felügyeleti jogát. Addig azonban még baj nélkül ki kell húznia a végzős év vissza lévő részét.
Noah-ban és Echóban egyetlen közös van, az új terapeuta az iskolában. Mrs. Collins ráveszi őket, hogy Echo korrepetálja a fiút, így azonban olyan eseményeket, érzéseket, feszültségeket szabadít el, amikre senki nem számított...

Az alapszituáció (komoly problémákkal küzdő jó lány és rossz fiú őrülten egymásba szeret) ugyanaz, mint az általam agyon dicsért Perfect Chemistryben, de ez a regény mégis nagyon más! Leginkább az írónő stílusa miatt. Egészen más atmoszférát teremt, mint Elkeles, míg azt a könyvet mindig a vörös és narancssárga színekkel asszociálom, addig itt inkább a kék, zöld, barna ugrik be. Persze szenvedély az itt is van bőven, de valahogy kevésbé nyomja el a problémákat, a hideg realitás végig ott marad. És ez a könyv sokkal inkább a lelki problémákra koncentrál, nem az erőszakra.

Persze a lényeg a szerelem, és az, ahogyan két ember képes a saját problémáit háttérbe szorítva a másiknak segíteni. Őrülten szurkoltam hőseinknek, hogy sikerüljön valahogy egyben tartaniuk az életüket, és egymást, anélkül, hogy fel kéne áldozniuk a kapcsolatukat. Nagyon szépen tud írni McGarry, arról, hogy mennyire számíthatnak egymásra, még ha időnként ezt a bizonyosságot a hőseink fejében el is nyomja a kétely.

Váltott nézőpontos a regény, az ilyen típusú sztoriknál ez a létező legjobb választás. Echónál és Noah-nál is nagyon jó a stílus, Echo finom szarkazmusba folytja a kétségbeesését, Noah pedig dühös, pokolian dühös az egész életre, és ezt nem is próbálja titkolni. Érdekes volt, hogy mindketten mennyivel erősebbnek látják a másikat, mint saját magukat.

A mellékszereplőket is csak dicsérni tudom, senki sem fekete-fehér, csak emberek. Különösen szerettem Lilát, és Echo apjának karaktere is remekül megrajzolt, nagyon életszagú. De a többiek is egytől egyig emlékezetesek maradnak.

A történetszövést még ki kell emelnem, az információkat nagyon jól időzítve adagolja, vagy épp zúdítja a nyakunkba az írónő. Nekünk is ad lehetőséget a találgatásra, bár igazából nem a múltban történtek az igazán fontosak, hanem az, hogy hőseink megtanuljanak azzal együtt élni, és továbblépni.

Egyébként meg nem létezik, hogy McGarry elsőkönyves! Ilyet egyetlen elsőkönyves írónő sem tud! Az első mondattól az utolsóig odaragasztott a szavaihoz, és az út alatt mindenféle érzelmet váltott ki belőlem, erre csak kevesen képesek

Nyelvezet: 2,5/5 Könnyű, nyugodtan vágjatok bele!

Ui.: A végén fel van sorolva, hogy milyen számok inspirálták az írónőt, én is ezeket hallgattam, miközben ezt írtam. Ez Echo és Noah dala:

Játék!

A Maxim kiadó játékot hirdet, ahol megnyerhetitek a nemsokára megjelenő, jónak tűnő regényeiket!

A játék természetesen facebookon zajlik (hol máshol?), ezen a linken lehet regisztrálni:
http://www.facebook.com/DreamValogatas/app_190322544333196

Ha nyertek, ti választhatjátok ki a nyereményt, és minél többen regisztrálnak, annál több könyvet fognak kisorsolni. Szóval hajrá!

Nyaralási gyorsösszefoglaló

... az ott olvasott könyvekről, természetesen. (Bár egyszer szívesen írnék úti beszámolót is, csak az, hogy a tengerparton döglöttem három napig nem a legtökéletesebb téma.)

Szóval két könyvet sikerült elolvasnom 3 nap alatt, ez úgy jött össze, hogy elolvastam a Fall for anything második felét (az elsőt még itthon), a Halkirálynő és a kommandót, valamint a Piszkos Fred szintén második felét (ez volt a strandkönyvem).

Courtney Summers: Fall for anything

Eddie apja nemrég öngyilkos lett, a lány azóta teljesen el van veszve, próbál válaszokat találni a miértre. Úgy érzi, ha nem tudja meg, hogy apja miért nem akart tovább élni, akkor sosem lesz képes továbblépni. Sivár mindennapjait legjobb barátjával, Milóval tölti, mígnem felbukkan a színen apja egykori tanítványa, Culler, aki jobban megérti a lány fájdalmát, mint bárki más. Közösen olyasmire bukkannak, ami talán választ adhat a miértre...

Ez nem egy romantikára koncentráló könyv, még ha a fenti firkámból erre is következtetnétek. A gyászról, az öngyilkosság feldolgozásáról szól, meglehetősen formabontó módon. A stílus nagyon jó, az írónő mesterien ért hozzá, hogy átadja Eddie zavarodottságát, egymásnak ellentmondó érzelmeit, azt a kilátástalanságot, amit Eddie érez. És teszi ezt úgy, hogy közben a mi kedvünket nem veszi el az élettől. Természetesen nem egy vidám könyv, de nem volt az az érzésem, hogy megfojt a kilátástalanságával, inkább pont arra próbál rámutatni, hogy történjen bármi, azzal meg kell tanulnunk együtt élni, mert mindig van valami, amiért érdemes tovább csinálni.
Egyedül a végével nem voltam elégedett, bár azt el kell ismernem, hogy illett a könyvhöz. De én akkor sem így fejeztem volna be. A lezárás levont ugyan az értékéből, de még így is nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy komolyabb olvasmányra vágyik!

Nyelvezet: 3/5 Szokásos YA nyelvezet megint csak, bár néhány leíró részben vannak szokatlanabb szavak.


Vavyan Fable: A halkirálynő és a kommandó

"Denisa Wry rendőrnőként éjszakai késelős erőszaktevőket hajkurász – csaliként. Egyre inkább kezd elege lenni ebből, a „Nagy Ügyre” vár, hogy végre ő is részt vehessen a rendőrséget elnémítani igyekvő gengszterek utáni nyomozásban. Egy átlagosnak tűnő ügy vezeti el a „kettes számú közellenséghez”, a sajtóbáró Jon Holdenhez. Denisa izgáza öccse, Martin legjobb barátja eltűnt nővére után indít magánnyomozást, ami során megtalálja a gyilkost – és olyan dolgokat hall Holden-ről, amit nem kellett volna… Jó hallásáért egy félig agyonveréssel jutalmazzák. Denisa-t egyszerre hajtja a bosszú a kórházban fekvő testvéréért és a igazságra való szomja. Persze ez így túl egyszerű lenne, így Denisa az általa Mogorvának becézett kollégája, Daniel karjaiban köt ki. Holden is felfigyel a körülötte szaglászókra, és nem kívánja megtorolatlanul hagyni az okozott kellemetlenségeket. Mi is az Justitia-kommandó? Ki akarja elrabolni Holden gyerekét? Mit kíván Denisa a Halkirálynőtől?"

Rengetegen lelkesednek Fable-ért, a humoráért, a szereplőiért, gondoltam ideje, hogy én is adjak neki egy esélyt. A krimi része a dolognak tetszett, viszont a többivel kapcsolatban nem értem, mire ez a nagy felhajtás. A humor nekem egyszerűen nem jött be, néhány keserű mosolyon kívül nem sikerült más reakciót kiváltania belőlem. A szereplőktől se dobtam hátast, oké, Belloq-ot bírtam, de ennyi. Ráadásul a cselekménnyel is akadtak problémáim, néha annyira indokolatlanul történtek dolgok, hogy nagyon (akartam ide írni egy konkrét példát, de elfelejtettem, mióta olvastam). Azért az mindenképp a javára írható, hogy lekötött, gyorsan elolvastam, de az elvárásaimhoz képest nagyon alul teljesített. Még a jövőben próbálkozom majd az írónő más sorozataival, de ezt nem hinném, hogy folytatom.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Szenzációs, zseniális, fergeteges! Még mindig!:D Ugyanis ez a második olvasásom volt (az elsőről írtam részletesebben), de még most is végig folytak a könnyeim a röhögéstől (gombperec hidegló forever!). Azért most észrevettem valamit, ami első olvasásnál nem tűnt fel a végén lévő fordulat miatt. Most viszont az egész regényt annak tudatában olvastam, így a végén másra is jobban figyeltem, és feltűnt, hogy az utolsó 40-50 oldal bizony eléggé összecsapott lett, jobb lett volna kétszer ekkora terjedelemben kifejteni az ott történteket. De azért így is kedvenc!

Borítómánia

Katherin Webb: Legacy

Nagyon hangulatos ez a borító, a regény pedig fülszöveg alapján Kate Morton könyv is lehetne. 

(A múlt heti poszthiányt az okozta, hogy s.o.s. el kellett mennem nyaralni (szegény én :D), két nappal indulás előtt derült ki, hogy megyünk, így az örűlt tempójú bevásárlás és pakolás közben nem jutott időm arra, hogy még időzített bejegyzéseket is készítsek, de mostantól megint frissülünk (ez a királyi többes!:D) gyakran.)

Díjacska

Nancytől kaptam ezt a díjat, köszi itt is!
A logóért cserébe random tényeket kell közölnöm magamról, összesen 11-et, aztán Nancy kérdéseire kell válaszolni, majd nekem is meg kéne álmodnom 11 kérdést, és továbbadni őket 11 bloggernek. De mivel időközben (ezt a bejegyzést már három napja elkezdtem írni) rebel is továbbküldte nekem a díjat (Köszi!:)), ezért a 11 kérdés helyett kaptok inkább még 11 választ.:D

Szóval a száraz tények:
1.macskabolond vagyok, de csak egy cicám van, viszont neki van vagy 30 neve (a legújabb a sükebóka :D)
2.ha minden igaz, három év múlva közgazdász leszek
3.imádom a mediterrán tengereket, már-már betegesen
4.utazni is nagyon szeretek, bár  még Európán kívül nem jártam, de nagyon szeretnék egyszer (nem mintha Európán belül már minden országot felfedeztem volna, még az is vissza van)
5.nemrég reggeliztem egy fél pizzás bagettet, és egy fél diós csigát (kapok is mindig a felezési mániámért, de különben hogyan ehetnék mindenből?)
6.gyűlölöm a német nyelvet
7.sokszor alábecsülöm magam
8.ha lenne írói vénám, akkor útikönyv író akarnék lenni (utazhatnék minden hová, és még nekem fizetnének érte... nem hangzik rosszul, mi?:D)
9.jó vagyok a számokkal, a matekot is szeretem (kivéve a valószínűségszámítást, az az ősellenségem)
10.imádok vezetni, bár nincsenek autóversenyzői reflexeim, de ez nem állít meg abban, hogy minden adandó alkalommal én pattanjak a volán mögé
11.maximalista vagyok

És akkor jöjjenek Nancy kérdéseire a válaszok:

1) Tudja a közvetlen környezeted, hogy blogot vezetsz?
1.) A családom, és egy barátnőm tudja, de a címet nem árultam el, és annyira nem is érdekelte őket.

2) Vettél már meg könyvet csak azért, mert beleszerettél a borítóba?
2.) Háááát...őszintén?:D Megesett már, de azért előtte egy kicsit mindig utána nézek molyon, és ha nagyon rosszak az értékelések, akkor összeszorítom a fogaimat, és otthagyom a boltban.

3) Mi a kedvenc könyvműfajod?
3.)Nincs kedvencem, mindenevő vagyok, bár az tény, hogy legtöbbet YA fantasyt olvasok. De attól még nem ez a kedvencem.

4) Sorozatokat olvasol inkább vagy egyedülálló könyveket?

4.) Próbálok egyedülálló könyveket, de nem sokszor sikerül. De ha sorozatba is kezdek, próbálok olyanba, ami maximum három kötetes.


5) Melyik az a könyv, mit a leginkább szeretnél, hogy itthon is megjelenjen valamelyik kiadó gondozásában?

5.) A Heist Society Ally Cartertől. Hatalmas kedvenc, de itthon senki nem ismeri. (Olvassátok el!)


6) Hány könyvet szoktál magaddal vinni  egy - egy nyaralás alkalmával?

6.)50-et legalább az utóbbi években. Ott a csalás, hogy ezek a kindle-n foglalnak helyet.:D Az ebook olvasó korszakom előtt egy hétre legalább 5-6 könyvet vittem, nincs is jobb annál, mint mikor az ember a tengerparton olvasgat.


7) Melyik könyvbeli helyszínre költöznél a legszívesebben, ha megtehetnéd?

7.)Nem tudom... képzeletbeli világba biztos nem, maradnék inkább a valóságnál.


8) Melyik könyvszereplővel töltenél el legszívesebben egy délutánt?

8.)Passz... az összes kedvencemmel, van belőlük vagy száz.:)


9) Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?

9.)Szintén passz, nem tudnék egyet kiemelni. Sok könyv sokféle hatással van rám, nem tudom ezeket a hatásokat növekvő sorrendbe rendezni.:)


10) Milyen színű felső van rajtad jelenleg?

10.) Erre végre tudom a választ!!! Zöld.


11) Meg tudod mondani mennyi az idő jelenleg, anélkül, hogy az órára pillantanál? (csalni nem ér :P)

11.) Nem, 10 percet tévedtem.:P




Rebel kérdéseire a válaszok:
1. Vannak könyves heppjeid? (pl. nem szereted a gerinctöréses könyveket, szamárfület, stb.)
Van hát, utálom ha bármi baja történik egy könyvnek. A szamárfülért haragszom, a gerinctörés pedig főbenjáró bűn nálam.
2. Könyvtári könyveket vagy inkább saját könyveket olvasol többet?
Régebben a könyvtáriak voltak többségben, de egy-két éve már inkább a sajátok.
3. Ha lehetne egy könyvtárszobád milyen lenne?
Nagy! Nagyon nagy!:D Egy hangulatos kis olvasósarokkal benne, jó süppedős fotelekkel, és hangulatos lámpákkal.
4. A családodban/baráti körben te vagy a legnagyobb könyvmoly?
Hát, attól függ. Ha a mennyiséget nézzük, akkor igen. De a családomban az olvasás alap, a szüleim is sokat olvasnak, csak nekik nincs rá annyi idejük, mint nekem.
5. Próbálsz rávenni embereket a környezetedben az olvasásra? 
Néha barátokat próbálok, eddig nem túl sok sikerrel.
6. Ha éppen nem olvasol, akkor mivel töltöd a szabadidődet?
Filmek, sorozatok, mozi (most nyáron minden második héten mozizok, tök jó!:D), de szeretem a szabadtéri programokat is.
7. Ha könyvet vásárolsz, akkor befolyásolnak a molyos/blogos ajánlások, jó kritikák?/Vagy inkább beleolvasol a könyvesboltban esetleg a könyvtárban az adott könyvbe?
Nem szoktam beleolvasni, mert én pár oldal alapján nem tudom megítélni, hogy vajon tetszene-e. A moly és a blogok viszont nagyban befolyásolnak, itt kapok új ötleteket is, és ha valamit kinéztem már, akkor is utánanézek annak, hogy a többiek mit gondoltak róla.
8. Volt már, hogy csak a jó cím/borító miatt vettél meg egy könyvet? Ha igen, mellé fogtál vele, vagy nem?
Olyan, hogy csak és kizárólag amiatt nem fordult elő. De gyakran ezek miatt figyelek fel egy könyvre.
9. Azok a könyvek amik mégsem nyerik el a tetszésedet, eladásra vagy cserére kerülnek inkább?/Vagy esetleg megtartod őket, akkor is, ha tudod, hogy lehet, hogy sosem nyitod ki még egyszer?
Nem vagyok nagyon szentimentális alkat, simán elcserélem még a közepes könyveimet is. Reálisan kell szemlélni ezeket a dolgokat. (Ki tudja, honnét van ez az idézet?:D)
10. Melyik könyvszereplő bőrébe bújnál bele, és miért?
Minden kedvenc könyvem főszereplőinek bőrébe, hogy megnézhessem az ő világukat. De tartósan nem maradnék.
11. Ha könyvet írnál, mintáznál magadról egy szereplőt? 
Valószínűleg igen, mert a leghitelesebben biztosan arról tudnék írni (már ha tudnék írni), amit a legjobban ismerek. (Nem mintha magamat annyira ismerném, de még mindig jobban, mint bárki mást.)




És időközben még SarahSparkle is átadtam nekem a díjat, köszi!:) (Ha még néhány napig elszuttyogok, akkor talán megint megkapom valakitől.:D)

1. Az olvasott könyveid közül melyik az a hely, ahova legszívesebben beköltöznél,és ott maradnál életed végéig, és melyik az, ahova sosem lennél képes költözni?

Nem költöznék olyan helyre, ahol nagyon alacsony az átlagéletkor, vagyis a nagyon veszélyes világokat csak a saját dimenziómból szeretem szemlélni.:D

Olyan hely, ahová örökre elköltöznék nincs, nem akarnám az egész életem egy helyen tölteni.

2. Miközben olvasol szoktál színeket/zene számokat/filmeket vagy bármit  párosítani a stílushoz? Mit?

Szoktam, van is erről egy asszociáció elnevezésű rovatom.:) Színeket egyébként annyira nem szokásom könyvekhez rendelni, de filmeket és zenéket igen. Hogy mikor mit, az teljesen az adott regénytől függ.

3. Melyik könyv az, amitől úgy is könnyekben törsz ki, hogy már tudod, mi fog történni?

Nem vagyok könyvön sírós fajta, nem azért, mert nem hat meg, csak nem szeretem kimutatni. Még akkor sem, ha egyedül vagyok, nem tudom, miért.

4. Melyik könyv az, amiből még nem készítettek fimet, de szeretnéd, ha ez a jövőben változna?

Brent Weeks Éjangyal trilógiájából egy kickass fantasy filmet lehetne csinálni! De a Heist Society-t is szívesen látnám filmen, és ennek a jogai már el is keltek. Állítólag Drew Berrymore tette rá a kezét. ;)

5. Mennyire követed a “divatot” olvasás terén? Azt olvasod, ami éppen “menő” vagy ami téged a legjobban érdekel?

Ez a kettő nálam sokszor egybe esik. De csak azért, mert valami menő, soha nem olvasnám el (miért is tenném?). Viszont ha valami körül nagy a hype, az ismerőseim dicsérik, és még a sztorija is érdekel, akkor naná, hogy elolvasom!

6. Ha lenne annyi pénzed, hogy bármennyi könyvet megvehetnél,és bemennél egy antikváriumba, ahol csak régi könyvek találhatóak, mik lennének az első választásaid?

Huh... nehéz kérdés. Egy első kiadású példány a Büszkeség és balítéletből mindenképp kéne. Nem olvasni, csak úgy vitrinbe kiállítani, és nézegetni. A fogdosásról lemondanék, mert azt nem hiszem, hogy bírnák a lapok.:D

7. Kivel szoktad megbeszélni a könyves élményedidet?

A blogommal, meg a molyokkal.:D De néha a családdal is, meg egyszer-kétszer barátokkal, de ők sajna messze nem olvasnak annyit, mint én.

8. Magyar vagy külföldi könyveket részesíted előnyben? Mit gondolsz a mai magyar írókról?

Több külföldit olvasok, de nem azért, mert jobbak lennének, csak ott nagyobb a szórás, és nagyobb eséllyel találok olyat, amit szeretni fogok. Szerintem ma kevés jó magyar író könyve jelenik meg, és inkább a nekem nem tetsző irányvonal (arról beszélek, amikor valaki a külföldi YA bestsellereket próbálja utánozni) dominál.

9. Melyik a kedvenc magyar íród? Miért?

Ahogy könyvből, úgy íróból sem tudok kedvencet megnevezni. Még akkor sem, ha csak a magyarok játszanak. Van egy csomó.

10. Mit gondolsz arról, hogy az emberek többsége azért nem olvas, mert idő igényes, és inkább a gép előtt ülnek egész nap valami játékkal?

Azt, hogy ez a tény sokat elmond róluk. Sznob vagyok? Lehet, de én abban nőttem fel, hogy az értelmes emberek olvasnak. Nem feltétlenül annyit, mint én, de azért életükben elolvastak már néhány könyvet saját szórakozásukra, épülésükre.

11. Ha könytárba mész, általában mennyi könnyvel jössz ki onnan? Annyival, amennyivel lehet, vagy precizen csak egyet hozol ki? 

Sokkal. Régebben mindig a limit körül voltam, mostanában már 3-4 könyvvel be szoktam érni, mivel az ebook olvasómon is van egy csomó könyv,a mit még nem olvastam.

És akkor most gyorsan posztolom is a bejegyzést, mert ugyan nagyon hízelgő ennyi kérdésre válaszolni, de valamit muszáj megőriznem a személyemet körüllengő misztikumból. xD

Jennifer L. Armentrout: Obsidian (Lux 1)

Kelly írt erről egy jó kritikát, ami rögtön meghozta a kedvem ehhez a regényhez, hiszen ahol a női és férfi főszereplő sokat piszkálja egymást, az nálam mindig nyerő szokott lenni (lásd a Perfect Chemistry-t, minden idők egyik legjobb romantikus regényét ;D). (Ugyan a történet miatt volt egy kis Negyedik utánérzésem, de reméltem, hogy csak a földönkívüli téma miatt.)

Kat új városba költözik az anyukájával, így próbálják feldolgozni Kat apjának elvesztését. A szomszédban egy ikerpár lakik, az egyikük, Dee egy kedves lány, akivel hősnőnk azonnal össze is barátkozik, azonban Daemon, az ikerpár kellemetlenebbik fele azonnal nagyon ellenszenvesen és bunkón viselkedik. És ahogy egyre több időt kényszerülnek Kattel együtt tölteni, úgy lesz egyre elviselhetetlenebb a srác...

Közben azonban Kat furcsaságokra lesz figyelmes, az ikerek szinte már lehetetlen dolgokra is képesek, bár próbálják elhitetni a lánnyal, hogy csak képzelődik...

Valami nagyon jóra számítottam, annak ellenére, hogy Kelly írása előtt egyáltalán nem érdekelt a regény, mert nagyon tizenkettő egy tucat YA fantasynak tűnt. És így utólag azt kell mondjam, hogy az első megérzésem nem ment nagyon mellé. Volt benne néhány jó dolog, de különlegesnek semmiképp nem mondanám ezt a regényt.

De kezdem inkább a negatívumokkal.
Nem egyszer volt dejavu-m olvasás közben, először nem is tudtam miben voltak ennyire hasonló cselekmény elemek, de aztán leesett, hogy a legnyilvánvalóbban, vagyis a Twilightban. Itt is van nagyon hasonló menzás jelenet (bár itt más a vége), meg hasonszőrű autós-megmentős jelenet. Nem egy az egyben ugyanolyan, de az alapkoncepció tagadhatatlanul ugyanaz. Nem is beszélve Kat roppant értelmetlennek tűnő önfeláldozásáról (most komolyan azért kellett veszélybe sodornia a saját életét, hogy a gonoszok ne találhassák ki, hogy hol laknak a Luxenek??! Hát szerintem egy költözés kicsit jobb, mint egy temetés, de persze Kat logikájáig én nem érhetek fel.)

És sajnos a Negyedikhez való hasonlóság sem merült ki annyiban, hogy itt is földönkívüliek vannak. Az Arumok (rossz E.T.-k) nagyon emlékeztetnek a Negyedik főgonoszaira, a céljaik is kísértetesen hasonlítanak, ők is elpusztították a Luxenek (jó E.T.-k bocsi xD) bolygóját, és csak néhányaknak sikerült megmenekülni onnét.
Szóval a sztorinak ezt a részét nem zártam a szívembe, eredeti ötletekben nem bővelkedett.

Most mondom azt, ami tetszett, mert szerencsére olyan is volt!
A főszereplők egész jók (a mellékszereplőkről nem mondok semmit, mert most a pozitívumok résznél tartunk). Kat nagy vágyától, hogy mártír lehessen, eltekintve egész jó hősnő volt, szellemes riposztokkal Daemon szurkálódásaira. (Az az e miért kellett a nevébe?! Ettől annyira nagydarabnak tudom csak elképzelni, pedig a leírás szerint nincsen asztal méretű háta. Na jó, ezt azért nem rovom fel a regénynek, ez csak egyéni szocprobléma nálam.:D) És szerencsére Kat nem hagyja, hogy bárki szívassa, vagy kihasználja, úgyhogy még azt is rá lehet fogni, hogy feminista. Nem esik hasra csak azért, mert a szomszéd földönkívüli (izé..ez hülyén jött ki) történetesen rohadt jól néz ki.

Daemon sem volt rossz, neki is voltak jó szövegei, meg még jó néhány szimpatikus jellemvonása. De amit tényleg szerettem a regényben az a szerelmi szál volt, vagyis Kat és Daemon közös jelenetei. Tényleg izzott a levegő, és a laptopos jelenet nekem is a kedvencem lett.:) Ráadásul még a szokásos kliséket sem vetette be eddig Armentrout, úgyhogy ott a pont!

Ami pedig minden könyvesbloggernél extra pontokat fog szerezni az írónőnek, az az, hogy "mi" is bőven vagyunk emlegetve, az amerikai társaink legalábbis. Kat ugyanis maga is könyvesblogger, és úgy egyébként is imád olvasni, az olyan hősnőt pedig nehéz nem kedvelni.:) Egyébként meglepett, hogy mennyi mindent tud erről a "műfajról" az írónő, főleg mivel nem is elsőkönyves. tehát eddig sem a blogján élte ki írási hajlamait.

Összességében nem rossz ez a regény, de egy erősebb középszernél nem is jobb. Gondolkoztam rajta, hogy molyon adok négy pontot neki, már csak a könyvesbloggerek gyakori emlegetésért is, de aztán győzött a szívem szőrösebbik fele, hiszen ettől még nem lesz jobb a regény. Azt, hogy folytatom-e, még nem tudom.

(Kelly csúnya beszédet emlegetett, de ez nekem egyáltalán nem tűnt fel. Lehet, hogy azért, mert az Első törvényben minden második szó káromkodás volt?:D)

Nyelvezet: 3/5 Szokásos YA nyelvezet, elég könnyű.