Innét értelemszerűen spoiler az első részre, bár csak egy kicsit.
Nem írok ismertetőt, mert nem tudnám pár mondatban összefoglalni az események kezdetét, na, nem azért, mert annyira sok minden történik, hanem éppen ennek ellenkezője miatt. Tessa őrlődik Will és Jem között, nagyjából erről szól az egész könyv. Ez még nem jelenti, hogy nem tetszett, mert egy nap alatt elolvastam az egészet- az árnyvadászok világába mindig jól esik visszatérni- csak éppen itt sem volt katarzis.
A szereplőkkel nincs gond, bár gyengébbek a Végzet Ereklyéi karaktereinél (kivéve egy darab Magnust, de neki megvan az a helyzeti előnye, hogy ő már ott is szerepelt). Viszont Willel kapcsolatban kicsit úgy érzem, hogy átvertek. Will szeret odamondogatni mindenkinek, ezért is van rajongótábora, erre kiderül, hogy ő igazából nem is ilyen. Igenis legyen ilyen (talán ne ennyire, de akkor is)! Ha csupa bűbáj lenne, akkor pont a lényeg veszne el.
A történet nem száguld éppen fénysebességgel, de ez igazából nem volt baj, éppen elég rejtély van ahhoz, hogy legyen min gondolkozni. Tessa származása a legnagyobb titok, és egyelőre még nem jöttem rá a nyitjára szerencsére. Bár vannak teóriáim Aloysius Starkwheatherrel kapcsolatban... :D
A stílus viszi el a hátán igazából a regényt, Clare nagyon otthonosan mozog az árnyvadászai világában, érződik, hogy ő is szereti ezeket a jómadarakat. Viszont ami egy picit zavart, hogy a korhoz egyáltalán nem illeszkedik néha a szereplők beszéde, abban például egész biztos vagyok, hogy a 19. században senki sem aházott. Rendben, hogy árnyvadászok akkor is a saját szabályaik szerint éltek, de a száz évvel későbbi szlenget akkor sem hiszem, hogy ismerniük kellene.
Szóval jól esett visszatérni ide, nagyon olvastatja magát a könyv, de akkor is hiányzik belőle valami, ami a Végzet Ereklyéiben megvolt, és- sokak véleményével ellentétben- szerintem még mindig megvan!
