2012. augusztus 1., szerda

Jennifer L. Armentrout: Obsidian (Lux 1)

Kelly írt erről egy jó kritikát, ami rögtön meghozta a kedvem ehhez a regényhez, hiszen ahol a női és férfi főszereplő sokat piszkálja egymást, az nálam mindig nyerő szokott lenni (lásd a Perfect Chemistry-t, minden idők egyik legjobb romantikus regényét ;D). (Ugyan a történet miatt volt egy kis Negyedik utánérzésem, de reméltem, hogy csak a földönkívüli téma miatt.)

Kat új városba költözik az anyukájával, így próbálják feldolgozni Kat apjának elvesztését. A szomszédban egy ikerpár lakik, az egyikük, Dee egy kedves lány, akivel hősnőnk azonnal össze is barátkozik, azonban Daemon, az ikerpár kellemetlenebbik fele azonnal nagyon ellenszenvesen és bunkón viselkedik. És ahogy egyre több időt kényszerülnek Kattel együtt tölteni, úgy lesz egyre elviselhetetlenebb a srác...

Közben azonban Kat furcsaságokra lesz figyelmes, az ikerek szinte már lehetetlen dolgokra is képesek, bár próbálják elhitetni a lánnyal, hogy csak képzelődik...

Valami nagyon jóra számítottam, annak ellenére, hogy Kelly írása előtt egyáltalán nem érdekelt a regény, mert nagyon tizenkettő egy tucat YA fantasynak tűnt. És így utólag azt kell mondjam, hogy az első megérzésem nem ment nagyon mellé. Volt benne néhány jó dolog, de különlegesnek semmiképp nem mondanám ezt a regényt.

De kezdem inkább a negatívumokkal.
Nem egyszer volt dejavu-m olvasás közben, először nem is tudtam miben voltak ennyire hasonló cselekmény elemek, de aztán leesett, hogy a legnyilvánvalóbban, vagyis a Twilightban. Itt is van nagyon hasonló menzás jelenet (bár itt más a vége), meg hasonszőrű autós-megmentős jelenet. Nem egy az egyben ugyanolyan, de az alapkoncepció tagadhatatlanul ugyanaz. Nem is beszélve Kat roppant értelmetlennek tűnő önfeláldozásáról (most komolyan azért kellett veszélybe sodornia a saját életét, hogy a gonoszok ne találhassák ki, hogy hol laknak a Luxenek??! Hát szerintem egy költözés kicsit jobb, mint egy temetés, de persze Kat logikájáig én nem érhetek fel.)

És sajnos a Negyedikhez való hasonlóság sem merült ki annyiban, hogy itt is földönkívüliek vannak. Az Arumok (rossz E.T.-k) nagyon emlékeztetnek a Negyedik főgonoszaira, a céljaik is kísértetesen hasonlítanak, ők is elpusztították a Luxenek (jó E.T.-k bocsi xD) bolygóját, és csak néhányaknak sikerült megmenekülni onnét.
Szóval a sztorinak ezt a részét nem zártam a szívembe, eredeti ötletekben nem bővelkedett.

Most mondom azt, ami tetszett, mert szerencsére olyan is volt!
A főszereplők egész jók (a mellékszereplőkről nem mondok semmit, mert most a pozitívumok résznél tartunk). Kat nagy vágyától, hogy mártír lehessen, eltekintve egész jó hősnő volt, szellemes riposztokkal Daemon szurkálódásaira. (Az az e miért kellett a nevébe?! Ettől annyira nagydarabnak tudom csak elképzelni, pedig a leírás szerint nincsen asztal méretű háta. Na jó, ezt azért nem rovom fel a regénynek, ez csak egyéni szocprobléma nálam.:D) És szerencsére Kat nem hagyja, hogy bárki szívassa, vagy kihasználja, úgyhogy még azt is rá lehet fogni, hogy feminista. Nem esik hasra csak azért, mert a szomszéd földönkívüli (izé..ez hülyén jött ki) történetesen rohadt jól néz ki.

Daemon sem volt rossz, neki is voltak jó szövegei, meg még jó néhány szimpatikus jellemvonása. De amit tényleg szerettem a regényben az a szerelmi szál volt, vagyis Kat és Daemon közös jelenetei. Tényleg izzott a levegő, és a laptopos jelenet nekem is a kedvencem lett.:) Ráadásul még a szokásos kliséket sem vetette be eddig Armentrout, úgyhogy ott a pont!

Ami pedig minden könyvesbloggernél extra pontokat fog szerezni az írónőnek, az az, hogy "mi" is bőven vagyunk emlegetve, az amerikai társaink legalábbis. Kat ugyanis maga is könyvesblogger, és úgy egyébként is imád olvasni, az olyan hősnőt pedig nehéz nem kedvelni.:) Egyébként meglepett, hogy mennyi mindent tud erről a "műfajról" az írónő, főleg mivel nem is elsőkönyves. tehát eddig sem a blogján élte ki írási hajlamait.

Összességében nem rossz ez a regény, de egy erősebb középszernél nem is jobb. Gondolkoztam rajta, hogy molyon adok négy pontot neki, már csak a könyvesbloggerek gyakori emlegetésért is, de aztán győzött a szívem szőrösebbik fele, hiszen ettől még nem lesz jobb a regény. Azt, hogy folytatom-e, még nem tudom.

(Kelly csúnya beszédet emlegetett, de ez nekem egyáltalán nem tűnt fel. Lehet, hogy azért, mert az Első törvényben minden második szó káromkodás volt?:D)

Nyelvezet: 3/5 Szokásos YA nyelvezet, elég könnyű.

3 megjegyzés:

  1. Tudnék vitatkozni:)) Én nem találtam twilightosnak a menzás jeleneteket, ez sok ya könyvben benne van, és indokolt is, hiszen sok érdekes történhet azon a helyszínen.
    Csúnya beszéd: hát elég sok fuckolás ment, meg talán az nem tetszett, hogy Katy is beszólogatott csúnyákat.
    Kár, hogy nem adtál négyet, szerintem több ez egy középszerű könyvnél. De nagyon örülök, hogy elolvastad:)) Aug-ban jön a kövi rész:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek szerint én az angol csúnya beszédre immúnis lettem, mert nem vettem észre. Pedig régebben eléggé zavart.
      A menzás jelenet nem csak a helyszín miatt volt twilightos nekem, hanem ez az egész néhány menő, tökéletes diák teljesen elkülönül a többiektől egy asztalnál dolog miatt is.:)
      Azért sem adtam többet, mert voltak olyan részek, amiknél kifejezetten unatkoztam, meg amikor épp nem olvastam, nem volt késztetés, hogy rohanjak vissza folytatni.

      Törlés
  2. Hát akkor nem csak nekem volt egy kicsit Negyedik illetve Twilight beütése a könyvnek, mondjuk én azért belemagyaráztam egy kis TVD-t is, de ezt mind elfelejtettem mikor belemerültem az olvasásba, mert egyszerűen lenyűgöző könyv. Én imádtam. :)

    VálaszTörlés