2012. augusztus 15., szerda

Nyaralási gyorsösszefoglaló

... az ott olvasott könyvekről, természetesen. (Bár egyszer szívesen írnék úti beszámolót is, csak az, hogy a tengerparton döglöttem három napig nem a legtökéletesebb téma.)

Szóval két könyvet sikerült elolvasnom 3 nap alatt, ez úgy jött össze, hogy elolvastam a Fall for anything második felét (az elsőt még itthon), a Halkirálynő és a kommandót, valamint a Piszkos Fred szintén második felét (ez volt a strandkönyvem).

Courtney Summers: Fall for anything

Eddie apja nemrég öngyilkos lett, a lány azóta teljesen el van veszve, próbál válaszokat találni a miértre. Úgy érzi, ha nem tudja meg, hogy apja miért nem akart tovább élni, akkor sosem lesz képes továbblépni. Sivár mindennapjait legjobb barátjával, Milóval tölti, mígnem felbukkan a színen apja egykori tanítványa, Culler, aki jobban megérti a lány fájdalmát, mint bárki más. Közösen olyasmire bukkannak, ami talán választ adhat a miértre...

Ez nem egy romantikára koncentráló könyv, még ha a fenti firkámból erre is következtetnétek. A gyászról, az öngyilkosság feldolgozásáról szól, meglehetősen formabontó módon. A stílus nagyon jó, az írónő mesterien ért hozzá, hogy átadja Eddie zavarodottságát, egymásnak ellentmondó érzelmeit, azt a kilátástalanságot, amit Eddie érez. És teszi ezt úgy, hogy közben a mi kedvünket nem veszi el az élettől. Természetesen nem egy vidám könyv, de nem volt az az érzésem, hogy megfojt a kilátástalanságával, inkább pont arra próbál rámutatni, hogy történjen bármi, azzal meg kell tanulnunk együtt élni, mert mindig van valami, amiért érdemes tovább csinálni.
Egyedül a végével nem voltam elégedett, bár azt el kell ismernem, hogy illett a könyvhöz. De én akkor sem így fejeztem volna be. A lezárás levont ugyan az értékéből, de még így is nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy komolyabb olvasmányra vágyik!

Nyelvezet: 3/5 Szokásos YA nyelvezet megint csak, bár néhány leíró részben vannak szokatlanabb szavak.


Vavyan Fable: A halkirálynő és a kommandó

"Denisa Wry rendőrnőként éjszakai késelős erőszaktevőket hajkurász – csaliként. Egyre inkább kezd elege lenni ebből, a „Nagy Ügyre” vár, hogy végre ő is részt vehessen a rendőrséget elnémítani igyekvő gengszterek utáni nyomozásban. Egy átlagosnak tűnő ügy vezeti el a „kettes számú közellenséghez”, a sajtóbáró Jon Holdenhez. Denisa izgáza öccse, Martin legjobb barátja eltűnt nővére után indít magánnyomozást, ami során megtalálja a gyilkost – és olyan dolgokat hall Holden-ről, amit nem kellett volna… Jó hallásáért egy félig agyonveréssel jutalmazzák. Denisa-t egyszerre hajtja a bosszú a kórházban fekvő testvéréért és a igazságra való szomja. Persze ez így túl egyszerű lenne, így Denisa az általa Mogorvának becézett kollégája, Daniel karjaiban köt ki. Holden is felfigyel a körülötte szaglászókra, és nem kívánja megtorolatlanul hagyni az okozott kellemetlenségeket. Mi is az Justitia-kommandó? Ki akarja elrabolni Holden gyerekét? Mit kíván Denisa a Halkirálynőtől?"

Rengetegen lelkesednek Fable-ért, a humoráért, a szereplőiért, gondoltam ideje, hogy én is adjak neki egy esélyt. A krimi része a dolognak tetszett, viszont a többivel kapcsolatban nem értem, mire ez a nagy felhajtás. A humor nekem egyszerűen nem jött be, néhány keserű mosolyon kívül nem sikerült más reakciót kiváltania belőlem. A szereplőktől se dobtam hátast, oké, Belloq-ot bírtam, de ennyi. Ráadásul a cselekménnyel is akadtak problémáim, néha annyira indokolatlanul történtek dolgok, hogy nagyon (akartam ide írni egy konkrét példát, de elfelejtettem, mióta olvastam). Azért az mindenképp a javára írható, hogy lekötött, gyorsan elolvastam, de az elvárásaimhoz képest nagyon alul teljesített. Még a jövőben próbálkozom majd az írónő más sorozataival, de ezt nem hinném, hogy folytatom.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Szenzációs, zseniális, fergeteges! Még mindig!:D Ugyanis ez a második olvasásom volt (az elsőről írtam részletesebben), de még most is végig folytak a könnyeim a röhögéstől (gombperec hidegló forever!). Azért most észrevettem valamit, ami első olvasásnál nem tűnt fel a végén lévő fordulat miatt. Most viszont az egész regényt annak tudatában olvastam, így a végén másra is jobban figyeltem, és feltűnt, hogy az utolsó 40-50 oldal bizony eléggé összecsapott lett, jobb lett volna kétszer ekkora terjedelemben kifejteni az ott történteket. De azért így is kedvenc!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése