Licia Troisi: Két harcosnő - Égvilág 2

Szeretem a klassszikus fantasyt, főleg akkor, ha nem ezer részes. Troisi trilógiája pedig minden feltételnek megfelel, így az első rész után nem is volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot.

Miután a Gyilkosok Testületétől megszökött, Dubhénak, a fiatal harcosnőnek meg kell szabadulnia az őt sújtó átoktól. Egyedül Sennar mentheti meg, a leghatalmasabb varázsló.
A vérszomjas Szekta nemrég megtalálta a módját, hogyan keltse életre Astert, a Zsarnokot. Csupán az áldozati bárány hiányzik, a test, amelynek a halottak közül visszahívott lelket be kell fogadnia. A kiválasztott nem más, mint San, Sennar és Nihal unokája. Idóra, Nihal egykori mesterére és a megvesztegethető király, Dohor esküdt ellenségére bízzák a feladatot, hogy megmentse a fiút a Gyilkosok kegyetlen hajtóvadászatától. Dubhét és útitársát, Lonerint, a fiatal varázslót eközben üldözőbe veszi a legfélelmetesebb ellenség.
Égvilág sorsa a Saaron túli titokzatos földeken dőlhet el. A két harcosnő küzdelme végzetesnek bizonyulhat.


(Már megint lusta vagyok rendesen tartalmat írni...:P)

A címet nagyon eltalálták, az, hogy ki a két harcosnő változik a regény folyamán, úgyhogy ott  pont!
Mint majdnem minden fantasyben, itt is utaznak a főhősök, hogy egy küldetést végrehajtsanak. Maga az utazás nem volt túl jól megírva (vagy csak engem nem nyűgözött le a világ? engem inkább a történelmének újabb részletei érdekeltek volna), de az ezt megszakító kalandoknak köszönhetően nem laposodott el a dolog annyira a dolog, hogy unalmasnak nevezzem.

Nagyon hiányzott nekem a Mester ebből a részből, nem lehetne, hogy kiderül, mégsem halt meg? Ilyen fogásoktól még a szappanoperák is szégyellhetnék magukat, ez igaz, de én azért örülnék neki. (Ebből is látszik, hogy mennyire kétségbeesett vagyok.:D) Úgy szeretnék még olvasni róla, meg Dubhéról, lehetőleg együtt.

Igazából annyira most nincs sok mondanivalóm a regényről, valójában nincs is benne semmi extra, de mégis jól esik olvasni, nem is nagyon tudtam letenni. Az biztos, hogy sokkal jobb, mint az írónő másik sorozata, a Sárkánylány, de legalábbis sokkal inkább az én korosztályomnak szól. Aki szereti a Könyvmolyképző könyveit, annak ezt is ajánlom, attól, hogy nem ragasztottak rá pöttyöt, jó ám még!;)

Teljes gőzerővel várom a harmadik részt (mivel az olasz tudásom a ciao-ig terjed, ezért az eredeti nyelven olvasás ezúttal nem opció), remélem nem kell annyi ideig csorgatnom a nyálam érte, mint amennyit a Két harcosnőre kellett várni!