Kell egy poszt...

Vagyis kéne.
Még nem is vagyok úgy elhavazva, mint leszek egy hét múlva, olvasni is olvasok egy csomó jó könyvet, amiről lehet írni, de valahogy nincs kedvem nagyobb lélegzetvételű posztokat fabrikálni. Hobbit erőltetni meg nyilván nem fogok. Úgyhogy lehet, hogy csak a borítós rovat élteti a blogot még egy-két hétig, aztán remélhetőleg visszatér az írhatnékom. (Még ahhoz sincs lelki erőm, hogy a már félig kész bejegyzéseket gatyába rázzam kicsit, pedig például a Calderonos iromány már nem sok törődést igényelne.)

Borítómánia

Heather Topham Wood: Dark Premonitions

Borítómánia

Shey Stahl: Waiting For You

Csak egy szót mondok: Roadtrip!

Borítómánia

Elizabeth Graver: The End of the Point

Mondtam, hogy lesz lánytalan is!:) Egyébként szerintem iszonyat hangulatos ez a borító, szívesen tölteném a nyaraimat ebben a házban.

Charles Sheehan-Miles: A Song for Julia

 Nagyon rákaptam az olyan romantikus sztorikra, ahol a főszereplőknek mindenféle lelki nyavalyáik vannak, a Sea of Tranquility után rögtön kellett is még egy ilyen. Ennek a regénynek a fülszövege pedig még egyéb érdekességeket is ígért, például azt, hogy a regény 10 évvel ezelőtt játszódik, és még egy csipetnyi politikai vonulat is megjelenik benne.

 Julia és Crank egy háborúellenes tüntetésen találkoznak 2002-ben, és ugyan első látásra ki nem állhatják egymást, de mégis együtt töltik a délutánt Washingtonban, folytatásra azonban egyikük sem számít. Aztán mikor Julia totálkárosra zúzza Crank kocsiját, immár Bostonban, együtt kell gondoskodniuk az új autóról, mivel Julia bármit megtenne, hogy a szüleit kihagyja az ügyből. Crank pedig egyre jobban kezdi megkedvelni a lányt, főleg miután az összebarátkozik a fiú Asperger kóros öccsével.

 Cranknek (tényleg ez a neve, a jogsiján is ez áll) a beteg testvérével, a lelécelt anyjával, és a makacs apjával kell megbirkóznia  Julia élete azonban első ránézésre tökéletes. A végzős évét tölti a Harvardon, utána valószínűleg követi apját a nagyköveti pályán, előtte áll az egész élet. Csak nem az az élet, amit ő akar élni, de ez a szüleit a legkevésbé sem izgatja. A lány múltjában történt valami, ami teljesen összetörte őt, ennek hatására a családjától is eltávolodott, és mindenkivel igyekszik megtartani a két lépés távolságot. Mivel Cranket elsőre nem is kedveli, ezért biztonságosnak tűnik vele tölteni az időt...

 Szerettem ezt a regényt, nem kis mértékben a stílus és a főszereplők miatt. Crank igazi rossz fiúnak tűnik, a fülbevalóival, a rock bandájával, a kiállhatatlan viselkedésével. Julia mintadiák, a térd alá érő szoknyáival, kiemelkedő eredményeivel, visszahúzódó magatartásával. A felszín alatt azonban mindketten teljesen más személyiséget rejtegetnek.

 A hol és mikorral kapott el a fülszöveg, 2002 épp elég régen volt ahhoz, hogy érdekes legyen, a háborúellenes tüntetés pedig (Irak megtámadása előtt állunk) egy kis politikai színezetet ad a történetnek. Az világosan látszik, hogy az író elkötelezetten háborúellenes, és ugyan nálunk ez a téma közel sem annyira húsba vágó, mint Amerikában, azért nekem is megvan a véleményem a témáról. Konkrétan az, hogy hagyjunk mindenkit békén, a háborúra nem létezik elég jó indok. Nekem igazából az egész háború teljesen felfoghatatlan, hogy képesek erre az emberek?

 Az, hogy 10 évvel ezelőtt zajlik a történet nem mindig feltűnő, de néha olyan ügyesen elhelyezett részletekbe botlottam, ami miatt nem mondhatnánk, hogy akár ma is játszódhatna. Jól érzékeltette az író, hogy mennyit változott a világ ennyi idő alatt, és mégis abban, ami számít, mennyire keveset.

 A cselekmény semmi mellbevágóan újat nem nyújt, de érdekes, a lelki vívódások hitelesek, a szereplők közeledése pedig aranyos. És annak is örültem, hogy végre nem tizen-, hanem huszonévesek a hősök, és egyetemi a környezet.

 Ajánlom a regényt mindenkinek, aki egy szívmelengető, mélyebb romantikus történetre vágyik, vagy csak családi problémákról akar olvasni, abból is akad itt bőven.

 Nyelvezet: 3/5

Borítómánia

Alaya Dawn Johnson: The Summer Prince

A jövőbeni Brazíliában játszódik a történet, és ezek a trópusi színek nagyon passzolnak a témához.

(Egyszer csak találok majd olyan szép borítót is, amin nincs Lány. Röhej, hogy ahogy végigböngésztem a márciusi kinti megjelenéseket, 87 könyvből kb. 80 borítóján valami lány volt.)