Kelley Armstrong: Darkness Rising Series

 Szóval az a nagy helyzet, hogy még mindig nem nagyon jön az ihlet a könyv véleményezős posztokhoz, az egyik tök jó Georgette Heyer könyvről is próbáltam írni, de annyira kritikán aluli lett az egész, hogy kivágtam a kukába. Jelenleg a második vázlat készül, de ez se halad sokkal jobban.

 De most nem erről kéne habognom, hanem a Sötét Erők trilógia spinoffjáról, ami a Darkness Rising címre hallgat. Igyekszem.

 Salmon Creek egy egészen kis város Kanadában, Vancouver Islanden, gyakorlatilag a semmi közepén. Itt él Maya Delaney, szinte teljes idillben. Persze vannak furcsaságok a kisvárosban, de a Maya-ék nem sokat törődnek vele, hiszen egész életükben csak ezt ismerték. Aztán egy nap felbukkan egy újságíró, és olyan információkat kezd el csepegtetni nekik, amik hatására kénytelenek lesznek mindent megkérdőjelezni az eddigi életükkel kapcsolatban...


 A Sötét Erőket imádtam, a sztori, de főleg a szereplők miatt. És mivel ez annak a spinoffja, ezért nem volt kérdéses, hogy ezt is elolvasom. Nemrég kijött a trilógia utolsó része, ideje volt tehát nekiállni. (Mindenképp egybe érdemes olvasni a három részt, ez fokozza az élményt.) Nem vártam, hogy annyira jó lesz, mint a Sötét Erők (a spinoffok szinte mindig gyengébbek), de egy csavaros, érdekes, izgalmas, pörgős történetre számítottam.

 Ehhez képest az első rész (The Gathering) nagyon lassú volt, konkrétan a természetfeletti szál a regény háromnegyedénél jelent meg. Nem mondom, hogy addig unalmas volt, de senkinek nem kellett közelharcot vívnia velem, hogy elrángasson a könyv mellől.

 A második rész szöges ellentétben állt az elsővel, egy nagy rohanás volt az egész. Rengeteg adrenalin, üldözés, menekülés, összecsapás, rejtőzködés szerepelt benne. Meg egy olyan mondat, amitől nagyon megszerettem a részt: "We have to find them." Mármint a Genesis Projekt résztvevőit (Chloe-ékat).

 Aztán a  lezáró kötetben gyakorlatilag végig azt vártam, hogy mikor bukkannak végre fel a Genesis alanyok. Ez a rész egyébként a közép utat járta, volt benne sok történés, rohanás, de nem annyit, mint a másodikban, itt több idő jutott a magyarázatokra, ahogy az egy lezáró kötettől el is várható. És felbukkantak a Sötét Erők birtokosai is.

 Maya, a főszereplő nagyon határozott, erős egyéniség, igazi kemény csaj. Meg kemény fejű is. Chloét sokkal jobban szerettem, az ő személyisége sokkal kedvelhetőbb volt számomra. Ugyanakkor örülök, hogy az írónő nem próbálta meg replikálni az első trilógia hősnőjét. De akkor se igazán bírtam Mayát. Daniel, és Rafe nevezhető talán még főhősnek, velük nem volt gondom, de annyira jól megírtnak se nevezném őket, meg se közelítették Dereket és Simont, sokkal kevésbé éltek, sokkal sablonosabbak voltak.

 A történet itt is tele van csavarokkal, és a Sötét Erőkhöz való kapcsolódási pontokat is értékeltem, csak sajnos nem mindegyiket értettem, mivel azokat a könyveket jó másfél éve olvastam. Pedig olyan jó kis elméleteket lehetett volna gyártani, ha kicsit több mindenre emlékszem.

 Összességében nem rossz ez a sorozat, az biztos, hogy az átlag YA-t messze felülmúlja, ugyanakkor az eredeti könyvektől is messze jár, annyira nem remek. De mindenképp olvasásra ajánlom, én négy nap alatt végeztem a három regénnyel. Szóval "eléggé" olvasmányos.:)