Borítómánia

Daisy Goodwin: The American Heiress

Néhány hete voltam egy kastélyban, és annak a szobái nagyon hasonlítottak erre (ott sem volt pénz a bútorokra). Egyébként egy borongós hangulatú, arisztokratákról szóló, 20. század fordulóján játszódó történetről van szó. Hm...

Joe Abercrombie: Az első törvény trilógia

Tavaly olvastam az Éjangyal trilógiát (imádtam), és azzal együtt még ezt kezdte el kiadni a Könyvmoly, ráadásul ezt is agyon dícsérik, szóval úgy gondoltam, ez lesz a nyár nagy dobása könyves téren nálam. Hát nem ez lett.

Az egész trilógiát egyben olvastam, a kezdésre már nem is igazán emlékszem, szóval megint a kiadótól nyúlom le az ismertetőt:

Kilencujjú Logennek, a hírhedt barbárnak végül elfogyott a szerencséje. A kelleténél eggyel több viszályba keveredett bele, és hamarosan halott barbár válik belőle. Nem marad utána semmi, csak vacak dalok és halott barátok.

Jezal dan Luthar, az önzőség szobra nem vágyik veszélyes kalandokra, legföljebb a vívópáston szeretne dicsőséget kivívni magának. Csakhogy kitörni készül a háború, és a fagyos észak csatamezőin sokkal véresebb szabályok szerint küzdenek.

Glokta inkvizítor, a nyomorékból lett kínvallató semmit sem szeretne jobban, mint hogy koporsóban lássa hazatérni Jezalt. Persze ő mindenkit gyűlöl. Aki az árulást próbálván száműzni az Unióból, egymás után hallgatja a vallomásokat, annak aligha marad ideje barátságokat kötni – ráadásul a holttestek mutatta legfrissebb nyom talán egyenesen az állam rothadó szívébe vezet… Már ha elég ideig életben marad, hogy követhesse…


Nem volt ez rossz egyáltalán (ha az lett volna, nyilván nem olvasom el az egész trilógiát egyben), de nem éreztem azt, hogy belebizsergek a fordulatokba, mint az Éjangyalnál.

Mindent kiforgatott itt az író, amit csak ki lehet a fantasy kategórián belül, ezt molyon is többször olvastam, és tényleg  nem nagyon lehet vitatkozni ezzel az állítással.
A szereplők közül nem sokakat kedveltem, talán csak Logent szerettem maradéktalanul. Pedig finoman szólva ő sem volt szent, de mégis a hozzáállása a dolgokhoz nagyon tetszett. Ferrót annyira nem bírtam, főleg mivel minden második információ,a mit róla kaptunk, arról szólt, hogy hogyan tud sziszegni. Glokta humora időnként tetszett, de az a mérhetetlen önsajnálat amiben elmerült, nem volt szimpi. Jezalt eleinte jól seggbe billentettem volna, aztán idővel kicsit kevésbé akartam a falba verni a fejét, bár azért ráfért volna.

A fordulatok eleinte kiszámíthatatlanok voltak, de aztán a harmadik kötetre már kiismertem az írót, és onnét kezdve nem sok meglepetést tudott okozni. Azért az jó érzés volt, mikor több száz oldallal előbb rájöttem, hogy ki áll a dolgok mögött, és mit akar elérni.

A három kötetet nem akarom külön venni, számomra egy történet az egész, de azért ha az a kérdés, hogy melyik volt a kedvenc részem, akkor a válasz a második lenne.

A humort rengetegen dicsérik, de velem nem rezonált. Volt részenként egy-két megjegyzés, amin felnevetettem, de egyébként csak néhány keserű mosolyt sikerült kicsalnia belőlem. Legtöbbször erőltetettnek éreztem, és néha már túl morbid volt, pedig én szeretem a fekete humort (csak ezek szerint nem az ennyire feketét :D).

A lezárásról még meg kell emlékeznem, mert nagyon keserű szájízt hagyott maga után. Ez nem is lezárás, több szál maradt nyitva, mint amennyi a regény kezdetén volt! Azért azt a körkörös lezáró motívumot értékeltem, meg értem az üzenetet, csak nem tetszik. Azt, hogy kinek lesz úgy ahogy happy end már csak onnét is lehetett tudni, hogy normál fantasyban ő lett volna az, aki unhappy endet kap. Kérek szépen folytatást egy normális zárással!

Összességében azért tetszett a történet, de nem akkora durranás, mint amire számítottam. Klasszikus fantasyból szerintem ez a cirka kétezer oldal elég is volt a nyárra.

Ui.: A harmadik kötet címe viszont nagyon ötletes.:)

Filmajánló - Lullaby for Pi (Altató Pínek)

 Megpróbáltam volna ráfogni erre a posztra is, hogy asszociációs, de egyetlen olyan könyvet sem tudtam előásni a fejemből, aminek bármi köze is lehetne ehhez a poszthoz, szóval ez most csak egy sima filmajánló. Nincs mentségem rá, maximum annyi, hogy erről a filmről még úgysem hallottatok.:)

A feleségét még mindig gyászoló zenész, Sam az estéit egy hotel szobában tölti, egy olyan telefonhívásra várva, amiről tudja, hogy sosem fog megérkezni. Egyik nap azonban egy ismeretlen lány hirtelen beront a szobába, és beszalad a fürdőszobába. Mire Sam  feleszmél, a lány be is költözött a fürdőszobájába. A neve Pi. Elkezdenek beszélgetni, az ajtón keresztül, mivel Pi nem hajlandó kinyitni...

Ez is csak egy romantikus film, de végre egy kicsit különbözik a szokásos sémáktól, talán azért, mert francia-kanadai koprodukció, és nem amerikai film (ennek ellenére angolul beszélnek benne). A sztorit is élveztem, a színészek is jók voltak (az a kalap <3), olyan művészesen bolondosak, ritkán kiszámítható reakciókkal.   De a legjobban a hangulat tetszett, amit a zene alapozott meg. Jazzes-bluesos dallamok dominálnak főként a filmben, és ettől kicsit "füstös" hangulata lesz az egésznek, rögtön beszippantott. De aki nem bírja ezt a zenei műfajt (feltételezem, hogy ez az olvasók 99,9%-át jelenti :P), a sztori miatt annak is érdemes adnia egy esélyt.

A rossz hír, hogy csak angolul érhető el, magyar feliratról nem tudok.

Borítómánia

Susan Breen: The Fiction Class

Nemcsak a borító, de a cím is jó.:)

Scott Lynch: Red Seas Under Red Skies (Gentleman Bastards 2)

 Ez lenne a második része a nálunk méltatlanul hanyagolt (és zéró reklámot kapott) Locke Lamora hazugságainak. Nem tudom, hogy olvastam-e már olyan második részt, ami ennyire különbözött az elsőtől.

Locke és Jean Tal Verrarben dolgoznak immár két éve egy nagy dobáson. A Sinspire, a helyi kaszinószerűség tulajdonosát akarják kirabolni. Azonban mikor már a végéhez közeledik a terv, hirtelen más erők is beszállnak a játékba, akik a saját céljaikra akarják felhasználni Locke-ékat. Így a tolvajok végül a tengeren kötnek ki, ahol kalóznak kell tettetniük magukat, valaki más céljainak érdekében...

Próbálok nem sokat elárulni, mert pont a fordulatos cselekmény az, amitől piszok jó ez a regény! A fordulatos nem is igazán jó szó, mert annyira gyönyörűen összetett az egész, Lynch egyszerűen zseniálisan kuszálja addig a szálakat, hogy már fogalmam sincs hogyan fognak kimászni ebből hőseink. Az a jó a heist sztorikban, hogy nem csak azon gondolkodhat az olvasó, hogy a hősök megússzák-e (nyilván igen, mivel ez is sorozat, meg egyébként is ez szokott történni), hanem azon is, hogy hogyan másznak ki a kulimászból (na, ez már sokkal jobban piszkálja a fantáziámat!:D).

A fantasyba ágyazott heist sztori olyan nekem, mintha a legvadabb álmaim váltak volna valóra, hiszen két olyan kedvenc műfajom ötvöződik így, amik ráadásul még remekül mennek is egymással! Míg az első részben a fantasy szál volt a hangsúlyosabb, addig itt inkább az átveréseken, a bonyolult ki-az-okosabb játszmákon volt a hangsúly (ezek olyan jóóóók! és persze Locke a legzseniálisabb! vagy mégsem?:D).

A kalózokat a Karib-tenger kalózai óta imádom, és itt a könyv fele róluk szólt, szóval, aye! Bár azt el kell ismernem, hogy a sok hajózási szakkifejezés közepette néha elvesztem kicsit, de az író saját bevallása szerint maga sem mindig tudta, miről beszél.:)

Locke és Jean még mindig nagyon jó karakterek, sokat röhögtem az egymásra és másokra irányuló csipkelődéseiken!

ENYHE SPOILER
Nagyon bírtam, hogy még aki pontosan tudta, hogy kik Locke-ék, azok is azt hitték, hogy túl tudnak járni az eszén! És az egyetlen olyan ellenség, aki nem tartotta magát okosabbnak végül mégis nyert, legalábbis bizonyos szempontból.
SPOILER VÉGE

 A végéről egyébként nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Realista volt, és messze nem oldott meg mindent, és az is kiderült, hogy Locke sem mindenható, hiába csodálom! Azt hiszem, csak a harmadik rész oldhatja meg a dilemmámat!

Apropó, harmadik rész! Még mindig nem jelent meg, pedig a második már 2007-ben kijött. Az eredeti megjelenést 2009-re ígérték, és azóta tologatják. A goodreads-en lehet sok-sok elégedetlenkedő, és már-már lemondó kommentet olvasni. A legújabb dátum 2013 szeptembere. Nem tudom, hogy az írónak akadtak problémái, vagy a kiadó tolt ki ennyire a rajongókkal, de én a kiadóra gyanakszom, mivel van már fülszöveg (végre feltűnik majd Sabetha!), borító, meg minden. (Az író egyébként nagyon jó fej, twitteren linkelgeti a kedvenc negatív kritikáit, amit az ő könyvéről írtak!:D)

Ez egy nagyon különleges történet, ami nem mindenkinek fog tetszeni, de akinek igen, annak nagyon! Szerintem jobb lett az első résznél is, bár annyira más, hogy igazán összehasonlítani nem lehet. Ide a következő kötettel!

Nyelvezet: 4/5 Elég nehéz, ahogy a klasszikus fantasy világokban játszódó történeteknél általában. Akadt olyan bekezdés, ahol minden második szót nem értettem, szóval kihívás volt. Ugyanakkor az ilyenekkel lehet igazán fejleszteni a nyelvtudást.

Jön, jön, jön!

De mikor jön! 2013-ban! Pedig én abban a hitben éltem sokáig, hogy még ezen a nyáron olvashatom a zseniális Hesit Society folytatását, de az élet kegyetlen. Pedig ez a sorozat annyira jó (és az egész moly.hu-n rajtam kívül összesen egy, azaz egy moly olvasta, valamint pingi bloggerina, pedig mennyien szeretnék, ha adnának neki egy esélyt)! Sokkal jobb, mint az írónő magyarul is megjelent sorozata.
(És milyen jó már a borító, a napszemüveg lencséjén tükröződő pasival!:D)

Borítómánia

Minimalista design, ami általában nem szokott bejönni. de itt most nagyon eltalálták.

A sztori alapján a Kísértés RT-re asszociálok, úgyhogy el fogom olvasni ezt is. :)

Licia Troisi: Két harcosnő - Égvilág 2

Szeretem a klassszikus fantasyt, főleg akkor, ha nem ezer részes. Troisi trilógiája pedig minden feltételnek megfelel, így az első rész után nem is volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot.

Miután a Gyilkosok Testületétől megszökött, Dubhénak, a fiatal harcosnőnek meg kell szabadulnia az őt sújtó átoktól. Egyedül Sennar mentheti meg, a leghatalmasabb varázsló.
A vérszomjas Szekta nemrég megtalálta a módját, hogyan keltse életre Astert, a Zsarnokot. Csupán az áldozati bárány hiányzik, a test, amelynek a halottak közül visszahívott lelket be kell fogadnia. A kiválasztott nem más, mint San, Sennar és Nihal unokája. Idóra, Nihal egykori mesterére és a megvesztegethető király, Dohor esküdt ellenségére bízzák a feladatot, hogy megmentse a fiút a Gyilkosok kegyetlen hajtóvadászatától. Dubhét és útitársát, Lonerint, a fiatal varázslót eközben üldözőbe veszi a legfélelmetesebb ellenség.
Égvilág sorsa a Saaron túli titokzatos földeken dőlhet el. A két harcosnő küzdelme végzetesnek bizonyulhat.


(Már megint lusta vagyok rendesen tartalmat írni...:P)

A címet nagyon eltalálták, az, hogy ki a két harcosnő változik a regény folyamán, úgyhogy ott  pont!
Mint majdnem minden fantasyben, itt is utaznak a főhősök, hogy egy küldetést végrehajtsanak. Maga az utazás nem volt túl jól megírva (vagy csak engem nem nyűgözött le a világ? engem inkább a történelmének újabb részletei érdekeltek volna), de az ezt megszakító kalandoknak köszönhetően nem laposodott el a dolog annyira a dolog, hogy unalmasnak nevezzem.

Nagyon hiányzott nekem a Mester ebből a részből, nem lehetne, hogy kiderül, mégsem halt meg? Ilyen fogásoktól még a szappanoperák is szégyellhetnék magukat, ez igaz, de én azért örülnék neki. (Ebből is látszik, hogy mennyire kétségbeesett vagyok.:D) Úgy szeretnék még olvasni róla, meg Dubhéról, lehetőleg együtt.

Igazából annyira most nincs sok mondanivalóm a regényről, valójában nincs is benne semmi extra, de mégis jól esik olvasni, nem is nagyon tudtam letenni. Az biztos, hogy sokkal jobb, mint az írónő másik sorozata, a Sárkánylány, de legalábbis sokkal inkább az én korosztályomnak szól. Aki szereti a Könyvmolyképző könyveit, annak ezt is ajánlom, attól, hogy nem ragasztottak rá pöttyöt, jó ám még!;)

Teljes gőzerővel várom a harmadik részt (mivel az olasz tudásom a ciao-ig terjed, ezért az eredeti nyelven olvasás ezúttal nem opció), remélem nem kell annyi ideig csorgatnom a nyálam érte, mint amennyit a Két harcosnőre kellett várni!

Patricia Briggs: Megszólít a hold

 Már ezer éve megvan ez a regény, de valahogy sose volt hozzá igazán kedvem, mígnem tegnap este egyszer csak lett. Hogy miért éppen most, azt nem tudom, de az biztos, hogy most jókor talált meg.

 Mercy Thompson járó, vagyis képes prérifarkassá változni (ne röhögjetek!), ennek ellenére átlagos autószerelőként tengeti életét, míg egyszer csak egy fiatal srác bukkan fel a műhelyében, hogy munkát kérjen. Mercy felveszi Mac-et, bár érzi, hogy a fiú körül valami nem stimmel, és nem csak az, hogy nemrég változott vérfarkassá. Nem sokkal később megjelenik néhány gyanús alak, akik Macet akarják, Mercy ugyan megvédi, de arra nem számít, hogy ezek után teljesen kicsúszik a kezéből az irányítás. Később a lány a helyi vérfarkas falka alfáját, Adamet félholtan találja a házában, és mivel nem tud máshoz fordulni, elindul az Észak-Amerikai falkák vezetőjéhez, és egyben régi ismerőséhez...

Mikor megláttam a könyvben az ajánlást, miszerint "ezt a könyvet egyhelyben fogom végigolvasni", megint arra gondoltam, hogy amelyik regénynél ennyire túlzók az ajánlások, ott valamit kompenzálni akarnak, nyilván azt, hogy a regény nem jó. Nos, ezúttal nem hazudott az, aki azt az ajánlást írta! Tegnap este kezdtem a könyvet, és már jó pár órája be is fejeztem. Tényleg nem lehetett letenni.

Mercy úgy tud kemény csaj lenni, hogy közben nem vág fel ezzel minden második oldalon, és tudja, hogy mikor haladja meg valami az ő erejét. Emellé még a magához való esze is megvan. És nem hisztizik. Ezzel szerintem mindenkit meggyőztem arról, hogy mennyire kedvelhető hősnőről is van szó. Valahol olvastam, hogy a korai Anita Blake-hez hasonlítják, ez szerencsére egyáltalán nem igaz. Az első Anita Blake könyv feléig jutottam el anno, sok évvel ezelőtt, de addigra már annyira intenzíven szenvedtem, hogy nagy örömmel vágtam be a sarokba a könyvet, hogy többé sose lássam.

A férfi szereplők közül Sam, Mercy kamaszkori szerelme, és Adam, a falkavezér a legfontosabb. Az előbbi nekem nagyon nem szimpi, utóbbi viszont annál inkább, szeretem, amikor a főszereplők egyfolytában szópárbajokat vívnak egymással. (Csak azt nem értem, Mercy miért nem tegezi Adamet? Az angolban nincs különbség, úgyhogy ez csak a fordítás következménye lehet.)

 Az egyetlen dolog, amivel nem vagyok teljesen elégedett az a szerintem indokolatlanul túlbonyolított cselekmény (vagy csak én vagyok hülye, de a rengeteg elmélet közepén nem mindig értettem mindenkinek a motivációját). A végén persze kiderült, hogy nem is olyan bonyolult az egész, de mire odáig eljutottunk, néhányszor már égnek állt a hajam a sok spekulálás közepette.

Összességében ez egy kiemelkedő urban fantasy, ahol végre nem 16 évesek a szereplők, és nem is viselkednek úgy. Tényleg letehetetlen volt, hamarosan visszatérek Mercy Thompson világába, ebben biztos vagyok!

Kristen Hubbard: Wanderlove

Bria éppen befejezte a középiskolát, nemrég szakított a barátjával, a szülei elhanyagolják, jövője pedig bizonytalan, így a lány spórolt pénzéből befizet egy Közép-Amerikába induló csoportos utazásra. A Globális Csavargók csoportjához csatlakozva azonban rájön, hogy ő nem előre meghatározott, biztonságos, turisták által ezerszer végigjárt helyszínekre vágyik, hanem egy kis kalandra. Így amikor két hátizsákos turista, Starling és Rowan meghívja, hogy töltse velük az elkövetkezendő heteket, Bria igent mond. És az utazás során amellett, hogy felfedezi az igazi Közép-Amerikát a jóval és rosszal együtt, újra megtalálja saját magát is...

A cím, vagyis a Wanderlove utazásszerelemnek fordítható, ugyan ilyen szó nálunk nincs, de a könyv lényegét  szerintem elég jól összefoglalja.

Ez egyébként olyasmi, amit nagyon meg tudok érteni, mert ha valamit, hát utazni biztosan imádok! És én azok közé a lököttek közé tartozom, akik szerint hátizsákos turistának lenni lehet a legjobb (bár kifejezetten az még nem voltam, de az egyik legnagyobb álmom). Nem kell puccos hotel, nem kell drága kaja, nem akarom felvásárolni minden városban a fél bazárt, mert nekem egyszerűen nem erről szól. Én csak meg bele akarok kóstolni az adott ország kultúrájába, élvezni a hangulatot, a látványt, az illatokat. (Meg a pénzhiánytól van valami utolérhetetlenül romantikus és kalandos az egészben.) Szóval én leginkább arra az életérzésre szomjazom, ami minden egyes országban, régióban, városban más és más. És közben szívesen eszem szendvicset egész nap (vagy azt sem). Nálunk a családi nyaralások is mindig úgy néztek ki, hogy nincs hotel, nincs étterem (nem is hiányzik!), viszont így annyi pénzből, amennyiből más két hetet tölt a Balatonon, mi bejártuk fél Toszkánát.

Na, de az utazás iránti fanatikus rajongásomról könyvet tudnék írni, csak senkit nem érdekelne, így inkább most be is fejezem az áradozást, és rátérek a regényre.:)

Tetszett, ilyen témával hogy ne tetszett volna! Briát néha jól le kellett volna önteni egy vödör hideg vízzel, de azért összességében szerethető hősnő, főleg mikor a művészet iránti rajongásáról beszél. Csak azt nem értem, hogy Tobynak miért engedte, hogy úgy kezelje, ahogy. De az utazás során szerencsére sokat változik.

Rowan nem minden idők legjobb hősszerelmese, de hogy százszázalékos hátizsákos turista, az biztos. Starlingra meg nagyon szeretnék legalább egy ici-picit hasonlítani!

Az egész regényből üvölt, hogy az írónő valóban bejárta ezeket a helyeket, tényleg végigélt valami nagyon hasonlót. (Amellett hogy könyveket ír, Hubbard hivatásos utazó, a mázlista formáját!) A hangulat végig teljesen fogva tartott.

A történet váratlan fordulatokban nem bővelkedik, ez sokkal inkább egy életérzésről szól, amit egy YA történetbe ágyazott az írónő.

Az utazás szerelmeseinek nagyon ajánlom a regényt, nem fogtok csalódni! De aki csak egy kicsit elveszett 18 éves lány történetére kíváncsi, az is vágjon bele az utazásba, amire ez a regény invitál.

Nyelvezet: 3/5 Végre megjegyeztem, hogy mit jelent a hammock szó (függőágyat). Ezenkívül is van benne jó pár érdekes, ritkább szó, amik azonban a lényeg megértéséhez nem feltétlenül szükségesek.

Borítómánia

Mert újabb rendes poszthoz lusta vagyok (pedig lenne miről írni)... :P

Lehet, hogy át kéne nevezni a rovatot  Lány a vízpartonnak? (Eddig majdnem minden választásom beférne ebbe a kategóriába.:D)

Gail Carriger: Soulless- Lélektelen

 Ezt a regényt gyakorlatilag mindenki isteníti, főleg a humorát, így engem is rávettek a beszerzésére, annak ellenére, hogy a streampunk határozottan nem az én zsánerem.

Meleg van, lusta vagyok, meg hasonlók, szóval most nem írok tartalmi összefoglalót, csak lenyúlom a fülszöveget:

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta? 

Minden megvan ebben a regényben, amitől kedvenccé válhatna: eredeti, vicces szereplők, jó történet, olvasmányosság, és az a bizonyos humor, ami nagyon abszurd, és nagyon szeret gúnyolódni. Mégsem lett kedvenc, és most teljesen tanácstalan vagyok, hogy vajon miért nem? (Nem a steampunk miatt, itt azt a vonalat annyira nem erőltette az írónő, szerencsére.)

Alexiát, és Lord Maccont szerettem, és a szerelmi szál is nagyon jól volt kitalálva, Carriger érzi, hogy mikor mit kell meglépni ahhoz, hogy az olvasó ne veszítse el az érdeklődését. De a többi szereplő sem panaszkodhat egysíkú jellemre, minden sokad rangú mellékszereplő kapott legalább egy olyan tulajdonságot, aminek hála nem lehetett összekeverni senki mással. A történet érdekes, bár adrenalinbombának nem nevezném, de azért végig lekötött.

A humor pedig tényleg jó, általában fetrengve vinnyogok az ilyen poénokon, de most valamiért nem jöttek be annyira ezek a viccek. Fogalmam sincs, hogy miért, brrr.

Volt már olyan, hogy éreztem, hogy egy regény nem annyira jó, én mégis imádtam. Ennek az ellenkezőjét viszont most tapasztaltam először. Jobban kellett volna szeretnem, magamat ismerve.

Borítómánia

A könyv nem izgat különösebben, de a borító olyan hűsítően nyárias.

Gerald Durell: Madarak, vadak, rokonok

 Már a Családom és egyéb állatfajták is levett a lábamról, de ez a regény, ha lehet, még jobban bejött!

És rájöttem valamire: Durell egy zseni! Világéletemben fasírtban voltam a biológiával, senki nem mondaná rám, hogy természetbúvár alkat lennék, a természet annyira köt le, hogy egy kirándulás néha jól esik, de az állatvilág nem izgat különösebben. Durell viszont úgy írt mindenféle olyan állatról, ami normális esetben tökéletesen hidegen hagy, hogy élveztem olvasni! Nem is akármennyire!

De amit igazán szerettem, az a lökött Durrelsz família! Csupa eredeti figura van ebben a családban, a kedvencem Larry a sznobizmusával és a barátaival, meg a Mama, a finom letolásaival. Sírva lehet röhögni egyik-másik jeleneten, igazi jókedv bomba ez a könyv!
Én is Korfura akarok költözni, 70 évvel ezelőtt! Gerry mikor felébredt, kinézett az ablakon, és olajfaligeteket látott, háttérben a csillogó tengerrel. Én a szomszéd ronda, felkopaszodott sövényét látom. Az élet nem fair.

Ez egy ühüm... asszociatív, és ühüm... nyúlfarknyi poszt lett, akinek van kedve, próbálja kibogozni kusza gondolataimat. :)

Richelle Mead: The Golden Lily

Aki járt már a blogon, az nagy valószínűséggel tisztában van azzal a ténnyel, hogy a Vámpírakadémiáért meg vagyok őrülve/bolondulva/hülyülve, nekem az a YA fantasy nonplus ultrája (na jó, az egyik legalábbis). Így természetesen a spinoff sorozathoz sem tudok hideg fejjel közelíteni, meg hát nem is akarok, hiszen az olvasás lényege pont a szenvedély lenne, nem?

Ez a Bloodlines sorozat második része, ami a legújabb molyon felszedett infóim alapján csak jövőre fog magyarul megjelenni.

Az első részre a következő bekezdés értelemszerűen SPOILERES!
Az élet Amberwoodban sosem áll meg, így Sydneynek újabb problémákkal kell szembe néznie, annak érdekében, hogy Jill-t biztonságban tarthassa. De az iskolán kívül még komolyabb problémák adódnak, ugyanis egy furcsa támadás éri Sydney-t és Sonya Karpot, aki azért van a társasággal, hogy választ találjanak arra, miért nem lehet egy visszaváltoztatott strigát újra strigává alakítani. Ráadásul Sydneynek úgy tűnik, hogy a magánélete is kezd kialakulni, mikor feltűnik a színen Brayden, aki szinte mindenben hasonít a lányra. Adrian közben továbbra is önpusztító életet folytat, Eddie próbálja lerázni Angeline-t, Jill pedig próbál Micah-hoz nem túl közel kerülni.
SPOILER VÉGE

Nagyon szerettem természetesen ezt a kötetet is, van humor, akció, jó szereplők, érdekes rejtélyek, és persze mindent elsöprő szerelem is. Magyarul minden, amiért eddig szerettem Meadet (még Dimitri is feltűnt a színen, szóval igazán nem panaszkodhatok, bár Rose azért egy kicsit hiányzott mellőle). És tényleg nem bírtam letenni, az, hogy nem egy nap alatt olvastam el, kizárólag rajtam kívülálló okoknak tudható be.

Ugyanakkor vannak hibái is, először is a cselekmény valahogy nem olyan erős, mint az eredeti sorozatban. Van persze itt is egy csomó izgalmasnak tűnő dolog, de az a baj, hogy csak kérdéseket kapunk, válaszokat alig. A másik probléma pedig abból adódik, hogy Sydney nem kifejezetten badass csaj, legalábbis nem rúgja úgy szét a rosszfiúk strigák seggét, mint Rose. És így elveszítünk egy csomó akciót. Ettől függetlenül persze még jó, csak a VA jobb volt egy kicsit.


Az Adrian Sydney szálat imádom, ez a legjobb az egészben, eleinte nem is gondoltam volna, de ők nagyon is összeillenek! És Adrian jelzései is nagyon, nagyon, de nagyon, főleg a kocsis jelenetnél. Csak azt nem értem, hogy Sydney miért ilyen vak? A vége felé kezdett kifejezetten idegesíteni, hogy nem látja azt, ami kiszúrja a szemét. Ennyire hülye senki nem lehet! Az, hogy magántanuló volt, még nem mentség.


 Az utolsó fejezetben már nagyon izgultam, hogy megint nem történik semmi, képzeletben már Meadet billentgettem hátsófertályon, hogy mégis hogyan merészeli már megint így elhúzni a mézesmadzagot az orrunk előtt! Nem volt elég az első részben, hah? Szerencséjére azonban olyan záró jelentet írt az írónő, hogy csak na!

Összességében nagyon élveztem, letenni egy pillanatra sem akartam, az biztos! Vannak ugyan hibái, de ezeket a hozzám hasonló elvakult VA rajongók feltehetően könnyen megbocsátják majd.

Nyelvezet: Szokásos Mead nyelvezet, elég egyszerű, bár Sydney szókincse érezhetően fejlettebb Rose-énál.:D Legyen 2,5/5 a nehézség.

Új kiadó a láthatáron, avagy támad a Maxim!

Én eddig a Maxim Kiadóról csak az Angyalsors kapcsán hallottam, de szeptemberben még több ahhoz hasonlóan jónak tűnő regénnyel örvendeztetik majd meg a YA rajongókat. Jöjjön egy lista ezekből a könyvekből:

Cynthia Hand: Angyalfény

Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.

Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második regényében fokozza az első részben elkezdődött izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják.

A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.

Fordította: Komáromy Rudolf

Borító: keménytábla, védőborító

Formátum: A5

Oldalszám: 416

Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.

1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett.

Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él.

Lina és családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?

A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának az élére került.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Borító: keménytábla, védőborító

Formátum: A5

Oldalszám: 344

Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt... szerzőjének új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és bebizonyítja, hogy minden döntésünk hatással van az életünkre. Facebook-függőknek kötelező olvasmány!

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Borító: füles, kartonált

Formátum: A5

Oldalszám: 356

Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Alice Hoffman: Galambok őrizői

Az időszámításunk előtti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Maszadában. Az ókori történész, Josephus szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Maszadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néha pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.

Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.

Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket.

Fordította: Bozai Ágota

Borító: keménytábla, védőborító

Formátum: A5

Oldalszám: 512

Várható megjelenés: 2012. október 18.

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?

A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott.

Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é  pedig a 18A-ra.

A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.

Fordította: Komáromy Zsófia

Borító: füles, kartonált

Formátum: A5

Oldalszám: 256

Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Luca Di Fulvio: Álmok bandája

Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen.

Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni.

Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük.

Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Borító: keménytábla, védőborító

Formátum: A5

Oldalszám: 571

Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.

A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. 

Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.

A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.

Fordította: Sóvágó Katalin

Borító: füles, kartonált

Formátum: A5

Oldalszám: 320

Várható megjelenés: 2012. október 18.

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Borító: keménytábla, védőborító / füles, kartonált

Formátum: A5

Oldalszám: 444

Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

Első gondolatom, mikor megláttam a listát: KELL! Az összes! Aztán kicsit leszűkítettem a dolgot, mivel sem időmilliomos, sem másfajta milliomos nem vagyok, még egyelőre.:)

Így aztán az lett belőle, hogy a facebookos könyv, Az álmok bandája, a Létezik szerelem első látásra, meg a Gyönyörű sorscsapás az, amire életbevágóan nagy szükségem van, az Unearthly folytatására pedig csak azért nincs, mert angolul már olvastam, így most a harmadik rész után epekedek. Szóval lesz mit csinálni szeptemberben!

Ui.: A borítókat sehogy sem sikerült ide varázsolnom, de majd pótlom, amint a Word ismét hajlandó lesz szóba állni velem.
Jajj, és most látom, hogy az elrendezés is szörnyű, miért nem működik semmi rendesen??