2012. november 11., vasárnap

Luca Di Fulvio: Az álmok bandája

Mikor megjelent a Maxim a rengeteg ígéretesen hangzó YA regényének hírével a nyár folyamán, szinte az összesre csorgattam a nyálam, a History szekcióhoz tartozó könyvek viszont akkor még nem piszkálták annyira a fantáziámat. Aztán mire eljött a megjelenés, sikerült kifejlesztenem egy heveny (és remélhetőleg gyors lefolyású) YA fantasy undort, úgyhogy mégis inkább a történelmi könyvek keltették fel jobban az érdeklődésemet. Azok közül is mi más, mint a 20-as évek New Yorkjában játszódó, erős atmoszférát ígérő, és igazán egyedi történettel rendelkező Álmok bandája (aminek ráadásul a címe is nagyon "behúzós")!

Cetta kisfiával New Yorkba érkezik a húszas évek hajnalán egy jobb élet reményében, az amerikai álmot azonban nem adják ingyen, és Cettának csak mint utcalánynak sikerül megélhetést teremtenie. De a lány mégsem válik reményvesztetté, hiszen ott van neki Vito és Frania, a két öreg, akik lányukként szeretik őt, és Sal, aki a maga módján gondoskodik Cettáról, és fiáról, Christmasről is.

Évekkel később Christmas egy sötét sikátorban egy súlyosan megsérült lányra bukkan, akinek megmenti az életét. Ruth-al össze is barátkoznak, azonban a lányt kísértik annak a szörnyű éjszakának az eseményei, így nem engedi, hogy a barátság valami komolyabbra forduljon. Aztán Ruthék elköltöznek az álmok városába, Hollywoodba, és Christmas egyedül marad. Először az utcán, a gengszterek között próbál feljebb kapaszkodni a ranglétrán, hogy elég jóvá váljon Ruth-hoz, majd más utat kezd követni...

Gyerekek, teljesen meg vagyok lőve ezzel a könyvvel! Helyenként imádtam, helyenként viszont utáltam, így utólag meg nem tudom eldönteni, hogy most mi is van.

A hangulat mindenesetre igazán lenyűgöző, tényleg teljesen be tudott rántani, nyom nélkül elfeledtette velem, hogy én most nem New York utcáit rovom, a Dimond Dogs nyomában. Tán nem tudjátok, hogy kik a Diamond Dogs? Annyit elárulhatok, hogy ők a Lower East Side legrettegettebb bandája, állítólag tegeződnek New York gengsztervilágának főnökével! Néhány napja egyenesen a főnök kocsijából látták kiszállni a banda fejét, Christmas Luminatát, aki a sofőrnek 10 dollár borravalót adott! Senki nem tudja pontosan, hogy kikből is áll a banda, de a hírük futótűzként terjed az alvilágban, és azzal mindenki tisztában van, hogy jobb lesz vigyázni velük.

Erre az időszakra mindig is kicsit, mint az "aranykorra" tekintettem, a mozi, a rádiózás, és még sok nagy dolog indult el ekkor a világban. Néha azt gondolom, milyen jó is lett volna akkor élni, és első kézből tapasztalni mindezt (aztán eszembe jut az Éjfélkor Párizsban című zseniális film)! Nagyszerűen mutatja be az akkori életnek ezt az oldalát az író, de nem ragad meg a cukormáznál, és az élet keményebb oldala még ennél is nagyobb hangsúlyt kap. Talán túl nagyot is...

A fő problémám az volt, hogy nekem túl mocskos helyenként a regény, és sajnos ezek a helyek elég sűrűn követik egymást. Tele van részletes, erőszakos, szadista szexuális tartalommal, a feléig kábé mindenkit megerőszakolnak, akár többször is, és ezt részletesen minden alkalommal be is mutatja az író. (Vagy ha esetleg éppen senki nem erőszakoskodik, akkor Cetta utcalányként végzett tevékenységéről kapunk részletes, gyomorforgató beszámolót.)  Értem én, hogy a világ árnyoldalát, mocskát volt ez hivatott illusztrálni, de ennyire sok szexuális erőszak teljesen öncélúnak tűnik, és az is. Mert nem hiszem, hogy ennyiben merült ki az akkori élet baja, de az éhezés, a nyomor mégis sokkal kisebb figyelmet kap.

Egy erélyesebb szerkesztő kellett volna ide, aki kivágja a beteges szexjelenetek (már ha ennek lehet nevezni őket) kétharmadát, és ezek helyett inkább más problémákra koncentrálnak. Persze nem azt mondom, hogy a nyomor nem jelenik meg, mert a környezetet nagyon jó érzékkel festi le Fulvio, hiszen megelevenednek a piszkos utcák, a málladozó házak, az orrfacsaró bűz, és a kilátástalanságba belenyugodott lakosok is. Szóval ez meg megint tetszett.

A főszereplők, vagyis Cetta és Christmas nagyon öntörvényű, erős személyiségű emberek, akiket nem tudtam minden pillanatban kedvelni sajnos, és azt sem állítanám, hogy tövig rágtam a körmömet, miközben Ruth és Christmas próbált egymásra találni. De már megint itt a másik oldal is: volt, amikor meg nagyon szerettem őket.

Tele van káromkodással (a durvább fajtával) a sztori, ami engem nem zavart ugyan (kissé hiteltelen is lenne egy választékos szókinccsel kommunikáló maffiózó), de néha itt is túlzásokba esett a regény. Viszont vannak benne szép gondolatok is, találó metaforák, amik szerencsére nincsenek szájba rágva.

Összességében még mindig fogalmam sincs, hogy most hogy is vagyok én ezzel a könyvvel, ez szerintem csak hetekkel, hónapokkal később fog letisztulni bennem. Egyelőre még ez a kettősség érzés az uralkodó. Az mindenesetre biztos, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam, merőben eltért a szokásos olvasmányaimtól.

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

Ui.: A borító telitalálat!

2012. november 3., szombat

Jön, jön, jön!!!

Lesz három új megjelenés novemberben, amiket már nagyon várok, az egyikről már írtam, a másik kettő következzen most:

Kerstin Gier: Smaragdzöld (Időtlen szerelem 3)

A béna sorozatcím ellenére ez egy remek történet, aranyos, vicces, és tényleg csavaros (nem hiába időutaznak benne)! A kiadó november végégre ígéri, bár még nincsen róla túl sok információ (konkrétan se borító, se fülszöveg, se semmi), de remélem nem fogják eltolni, így is már egy évet kellett várni rá!


Christopher Paolini: Az örökség

Nos, itt legalább már van borító, meg fülszöveg is, legalábbis az Alexandra honlapján. November 9-dikén kéne érkeznie, de a kiadó háza táján gyanúsan nagy a csend, úgyhogy szerintem örülhetünk, ha még novemberben kidobják valamikor!

"Kezdetben volt Eragon...
És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak...
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen?
Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket..."

2012. november 2., péntek

Filmes - sorozatos mix

Sorozatos fronton lezajlott az új évad kezdése, visszatért rengeteg sorozat, és újak is szép számmal megjelentek a palettán. Idén sok új sorozatot bepróbáltam (azaz megnéztem az első részt), de ezúttal csak kettő olyan maradt, amin úgy tűnik, hogy hosszú távon is nézős lesz.

 Az egyik az Arrow, ami a legvártabb sorozat minden héten, még úgy is, hogy a folytatás sajnos már messze jár a pilot színvonalától. Nem nagyon vártam ezt a szériát, a promói elég bénák voltak, de az íjas sztorikat mindig is bírtam (lásd a BBC-féle Robin Hood, ami még most, sok évvel a befejezése után is az egyik legnagyobb kedvencem, meg a Avengersben Hawkeye sem rossz ;D). És akkorát robbant a pilot, hogy csak tátottam a szám! Iszonyat ütős volt! Kicsit olyan, mintha megcsinálták volna a Batman-t (a Nolan-féle verziót természetesen) sorozatnak. Sajnos a második résztől már nem ennyire erős, de még így is bőven nézni való.

 A sztori Oliver Queenről szól, aki milliomos playboyként tengette mindennapjait, míg egyszer egy hajós baleset következtében egy lakatlan szigeten nem ragadt öt évre. A szigetről küldetéssel tér vissza, meg kell tisztítania a városát azoktól a gazdag bűnözőktől, akik romlásba döntik azt, és akik közé az apja is tartozott. Ezt pedig zöld bőrkapucniban, kezében egy íjjal, és elmélyített hanggal teszi.Ugye látjátok a párhuzamot Bruce Wayne-nel?:) (Amúgy a Smallville-ben is szerepelt Oliver Queen, alias Green Arrow, de ez most más színész, más sztori, más környezet.)

 A másik érdekesnek tűnő darab a Nashville névre hallgat. A country zene világában, annak kulisszái mögött játszódik a sorozat. Sok zenei betét van benne, főleg ezek miatt érdekel, mert a szereplők és a történet eddig nem túl jó, viszont a country-t szeretem. Egészen a pilot végéig nem voltam biztos benne, hogy kell-e ez, de egy olyan dallal zárták az epizódot, amitől a hideg futkározott a hátamon, annyira gyönyörű volt! Be is teszem ide, akit ez nem fog meg, annak nem való a Nashville, mert eddig tényleg csak a zene miatt lehet szeretni!

http://www.youtube.com/watch?v=YbY_z1ZZWfU

A tavaly is futó sorozatok közül a Hart of Dixie-t még mindig imádom (egy kis napfény a borús téli napokra), de a Person of Interest, a Vampire Diaries, és az amerikai Voice továbbra is jó. Apropó, a Voice. Amiről immár nálunk is sokan tudják, hogy micsoda csoda. Nálunk nem nagy, de az USA-ban kegyetlen jó énekesek lépnek ott fel. Sosem érdekeltek a tehetségkutatók, az a sok bulvár maszlag teljesen hidegen hagy, meg a nagy erőltetett lelkesedés a béna előadóknak, uhh. Szóval úgy cakk um pakk az egészet nagy műmájerkedésnek tartom, ebben az amerikai Voice sem különbözik, de a zsűri eléggé rendben van, és a legjobb az egészben, hogy nem kell az egész műsort a sok előbb említett töltelékkel végignéznem (így tuti nem követném). Ehelyett a csatorna felpakolja a dalokat a youtube-ra. Én  meg jól megnézem! :D


 Áttérve filmes területre, leginkább az új James Bondról akartam írni, meg egy jópofa független filmről, a Safety Not Guaranteed-ről. A Skyfall-t az előzőekhez hasonlóan szintén csak ajánlani tudom, tényleg egyszerre tiszteleg a régi filmek előtt, és illeszkedik a mostani akciófilm trendekhez. A hangulata, főleg az utolsó órában, szenzációs, a képi világ pedig egyszerűen lenyűgöző! Daniel Craiget a kezdetektől remek Bondnak tartom, annyira angol és annyira titkosügynök! Máshogy el sem tudnám képzelni a 007-est.

A Safety Not Guaranteed egy "cipőfűzőnyi költségvetésből" készült független amerikai film, azok között is egy gyöngyszem! Egy férfiról szól, aki hirdetést ad fel egy újságban, miszerint társat keres időutazáshoz. Fegyverekről mindenki maga gondoskodjon, a biztonság pedig nem garantált! Egy nagyvárosi újság rögtön rá is harap a sztorira, és leküld néhány újságírót a férfi városkájába, hogy férkőzzenek a bizalmába, és derítsék ki, hogy vajon csak szórakozik, vagy komolyan hisz az időutazásban. Az egyik újságíró lánynak sikerül is beépülnie, azonban lassan ő is hinni akar az időutazásban...
Ez egy nagyon feelgood, aranyos film, jó színészekkel, kicsit lökött sztorival, és imádnivaló légkörrel!

Röviden ennyit akartam, remélem a mozgókép rajongóknak van, amivel sikerült felkeltenem az érdeklődését!:)


Borítómánia


Caroleee Dean: Take me there

Ez is roadtripes könyv, és ez a 66-os út feeeling a borítón azonnal megnyert magának. Ezt ezúttal el is fogom olvasni, nem csak a borítóban gyönyörködöm! :)

2012. november 1., csütörtök

Gyorstalpaló francia és angol kémekből

Avagy Lauren Willig történelmi romantikus sorozatának első két részéről néhány szó.

The Secret History of the Pink Carnation
Irtóra élveztem a regényt, ezek a maszkos hősök mindig is a gyengéim voltak (nem véletlenül szerettem annyira a Zorró filmeket :D), úgyhogy ez a könyv nálam főnyeremény volt. Ja, és a humor is isteni! Amikor az Uppington család apraja nagyja ellepte Richard rezidenciáját, dőltem a röhögéstől. Többet viszont nem nagyon tudok írni róla, mert régebben olvastam, és annyira sok mindenre nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon tetszett!

The Mask of the Black Tulip
Ez a regénysorozat második része, és sajnos messze nem szerettem annyira ezt a könyvet, mint az előzőt. Valahogy kifogyott a spiritusz a sztoriból, még a humor sem volt az igazi. (Az Eloise-os részeken meg halálra untam magam.) Lehet, hogy nem közvetlenül a Pink Carnation után kellett volna olvasni, így túl sok volt a párhuzam.